XVI. Benedek: „Levél a nevelés sürgető feladatáról”

A január 21-én aláírt levél bevezető szavai után a Szentatya megfogalmazta azt, ami minden nevelőnek a szívén fekszik: a szülők gyermekeik jövőjéért aggódnak, a tanárok és tanítók belülről élik át az iskola válságát, a papok és hitoktatók pedig azzal szembesülnek, hogy milyen nehéz a gyerekeket, a serdülőket, a fiatalokat a hitre nevelni, akik viszont nem akarják, hogy magukra hagyják őket az élet kihívásaival.

A pápa elsőként a szülőkhöz fordul. Azt kéri tőlük, hogy mindenekelőtt maradjanak állhatatosak a köztük lévő szeretetben: ez az első és legnagyobb dolog, amire gyermekeiknek szüksége van ahhoz, hogy derűsen növekedjenek, hogy bízzanak önmagukban és az életben, és ők is megtanuljanak hitelesen és nagylelkűen szeretni. Fontos, hogy a szülők élete hiteles tanúságtétel legyen, és határozottan kell segíteniük a fiatalokat abban, hogy világosan meg tudják különböztetni a jót a rossztól, és ily módon ki tudják alakítani maguknak azokat a biztos szabályokat az életben, amelyek fenntartják őket a jövőbeli a próbatételekben.

A tanárok számára hangsúlyozza, hogy a tanítás nem csak az ember veleszületett tudás iránti vágyának kielégítését jelenti, amely a gyermekben, a serdülőben, a fiatalban óriási erővel és spontaneitással nyilvánul meg. A tanítók feladata nem korlátozódhat csupán ismeretanyag és információ átadásra félretéve az igazságra vonatkozó nagy kérdéseket, különös arra az igazságra vonatkozókat, amely vezető, iránymutató lehet az életben. A tanárok teljes jogcímmel nevelők: a szülőkkel szoros összhangban rájuk van bízva az ember formálásának nemes művészete.

A papokat, szerzeteseket, hitoktatókat, plébániai munkatársakat, valamint az egyházi mozgalmakban és közösségekben fiatalokkal foglalkozókat arra biztatja, hogy mindig azt az érzést hordozzák szívükben a rájuk bízott fiatalok iránt, ami Jézus szívében volt irántuk (vö. Fil 2,5) „Legyetek olyan barátaik, akikben számukra kézzel tapinthatóvá válik, hogy Jézus az ő barátjuk, ugyanakkor őszintén és bátran tegyetek tanúságot arról az igazságról is, amely szabaddá tesz (vö. Jn 8,32).

A nevelés azonban nemcsak a nevelő tevékenységét jelenti, hanem a személyek közötti kapcsolatotot is magába foglalja, amelyben az évek múlásával egyre inkább szerepet játszik azoknak a szabadsága és felelőssége, akikre a nevelés irányul. A Szentatya az ő figyelmüket felhívja arra, hogy erkölcsi kulturális és lelki fejlődésüknek ők maguk a mesterei. Rajtuk áll, hogy szabadon a szívükbe és elméjükbe fogadják-e az igazság, a szépség és jóság évszázadok alatt létrejött örökségét. „Rajtatok áll – szól hozzájuk a pápa –, hogy megújítjátok és kibontakoztatjátok-e azt, és megszabadítjátok-e azoktól a hazugságoktól és erkölcstelen vonásoktól, amelyek gyakran felismerhetetlenné teszik ezt az örökséget, és amelyek gyakran bizalmatlanságot keltenek és csalódást okoznak nektek. Tudnotok kell, hogy e nem könnyű úton sosem vagytok egyedül: nemcsak szüleitek, tanáraitok, a papok és barátaitok állnak mellettetek: különösképpen mellettetek áll Isten, aki megteremtett minket és szívünkben van. Õ az, aki megvilágítja elménket, aki a jóra irányítja szabadságunkat – ami gyakran törékeny és ingatag bennünk – és biztos alapot ad életünknek. Mindenekelőtt benne bízhatunk.”

Magyar Kurír

A levél szövege különböző nyelveken olvasható a Vatikán honlapján.