XVI. Benedek: nagyböjtben járjunk a megtérés útján

A negyvenes szám a Szentírásban többször is szerepel – kezdte tanítását a Szentatya. Izrael népe negyven éven keresztül vándorolt a sivatagban, arra készülve, hogy Isten népévé váljon. Illés próféta negyven napon át gyalogolt, hogy a felérjen a Hóreb-hegyére. Jézus is negyven napra vonult el a sivatagba nyilvános működésének megkezdése előtt, amelynek során le kellett küzdenie az ördög kísértését.

A sivatag elsősorban a csend, a szegénység helyszíne, ahol az ember javak nélkül találja magát, és létének alapvető kérdései merülnek fel benne. Arra kap buzdítást, hogy a legfontosabb dolgokra figyeljen, ezért könnyebbé válik számára az Istennel való találkozás is. A sivatag azonban a halál helyszíne is, ahol a víz hiánya miatt élet sincsen, továbbá a magány helye, ahol az ember még erősebben megérzi a kísértést. Jézust a pusztában arra kísérti a sátán, hogy hagyjon fel az Atya által neki szánt élettel, helyette kövessen könnyebben járható utakat. Jézus azonban szembeszáll a sátán kísértéseivel, vállára veszi szenvedéseinket, hogy győzzön a rossz felett és megnyissa nekünk az Istenhez vezető utat, a megtérés ösvényét.

Jézus megkísértésének példája mindannyiunkat arra hív, hogy elmélkedjünk és keressünk választ a következő alapvetően fontos kérdésre: mi is számít igazán fontosnak az életemben? A sátán első alkalommal arra buzdítja Jézust, hogy változtassa a követ kenyérré, amelyre Jézus azt válaszolja, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Az igazságra és az Isten iránti szomjúhozásra adott válasz nélkül az embert nem lehet üdvösségre vezetni. A második alkalommal a sátán a hatalom útját kínálja fel Jézusnak. Az Úr azonban tudja, hogy nem ez Isten útja, vagyis nem a világi hatalom üdvözíti az embert, hanem a kereszt, az alázat és a szeretet ereje. Végül, harmadik alkalommal a gonosz lélek azt kérte Jézustól, hogy a jeruzsálemi templom párkányáról vesse le magát, és kérje Istent, hogy mentse meg őt. Jézus azonban kijelenti: Ne kísértsd Uradat, Istenedet! Jézus megkísértése arra irányul, hogy Istent saját érdekeink, sikerünk, dicsőségünk elérése érdekében „használjuk fel”. De vajon van-e helye Istennek az életemben? Ő a valódi Úr, vagy én? – vetette fel a kérdést Benedek pápa.

Isten előtérbe helyezése minden keresztény számára olyan utat jelent, amelyet újból és újból végig kell járni. A nagyböjti időszak alatt hagyjuk, hogy Isten átváltoztasson minket, és feledkezzünk meg arról, hogy egyedül mi vagyunk életünk irányítója. Ismerjük el, hogy teremtmények vagyunk, Istentől függünk, és ezáltal nyerjük el a valódi életet. Manapság nem könnyű kereszténynek lenni – mondta a Szentatya. Újítsuk meg keresztény életünket, és adjuk át a helyet a Istennek a szekularizált kultúra kísértéseinek sokaságában.

Számos próbát kell kiállnunk – hangsúlyozta Benedek pápa. Nem könnyű hűségesnek lenni a keresztény házassághoz, irgalmat gyakorolni a mindennapi életben, időt szentelni az imának és a belső elcsendesülésnek, szembeszegülni olyan választásokkal, amelyeket sokan nyilvánvalónak tartanak – ilyen például az abortusz kérdése a nem kívánt terhesség esetében vagy az eutanázia súlyos betegség esetén… Annak kísértése, hogy hitünket háttérbe szorítjuk, mindig fennáll. A megtérés viszont az Istennek adott válasszá változik, amelyet életünk során többször meg kell erősítenünk – hangsúlyozta a Szentatya.

A kereszténység történetében számos példát láthatunk a megtérésre, amelyek ösztönzőleg hathatnak. Ilyen Szent Pál megtérése a damaszkuszi úton. Természetesen korunkban is vannak nagy megtérések, ami azt jelenti, hogy az Úr szüntelen kopogtat az ember szívének ajtaján: Pavel Florenskij orosz ortodox megtérésének története, aki teljesen vallástalan nevelésben részesült, mégis felismerte, hogy „nem lehet Isten nélkül élni”. Ez a felismerés olyannyira megváltoztatta életét, hogy a szerzetesi hivatást választotta. Etty Hillesum holland zsidó származású lány, aki Auschwitz-ban halt meg. Az évszázad ezen szörnyű tragédiájában fedezte fel Istent, és a hit által szeretetteljes személlyé vált, belső békére lelve szívében. Dorothy Day amerikai újságíró, anarchista, aki mindent a politika által kívánt megoldani a marxista elképzeléseket támogatva. Isten azonban elvezette őt az Egyházhoz az ima által.

Nagyböjt ideje alatt, a hit évében újítsuk meg elkötelezettségünket a megtérés útján – buzdított XVI. Benedek pápa. A megtérés azt jelenti, hogy nem saját sikereinkért, pozíciónkért élünk, hanem azért, hogy minden nap, minden dologban az Isten iránti hit, igazság és szeretet váljon a legfontosabbá számunkra.

A Szentatya az általános kihallgatás alkalmával újabb Twitter-üzenetet tett közzé kilenc nyelven: „A nagyböjti időszakban, amelyet most kezdünk el, újítsuk meg a megtérésre irányuló elkötelezettségünket nagyobb helyet biztosítva Istennek”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír