XVI. Benedek pápa beszéde az első általános kihallgatáson

Örömmel üdvözöllek benneteket, és szívélyes köszöntéssel fordulok mindnyájatokhoz, akik a Szent Péter téren jelen vagytok, valamint azokhoz is, akik rádión és televízión keresztül követnek bennünket. Mint ahogy már kifejeztem a bíborosokkal való első találkozásom során, éppen múlt szerdán, a Sixtus-kápolnában, lelkemben egymással ellentétes érzéseket tapasztalok meg péteri szolgálatomnak ezekben az első napjaiban: csodálkozást és hálát Isten iránt, aki mindenekelőtt engem lepett meg, amikor Péter apostol utódaként hívott meg. Aggodalmat érzek a rám bízott feladat és felelősség nagyságával szemben. Derűt és örömet nyújt azonban az a bizonyosság, hogy Isten, Legszentebb Anyja, Szűz Mária és a Védőszentek segítenek majd nekem. Támaszt ad Isten egész népének lelki közelsége is. Tőlük, mint már múlt vasárnap, most ismételten azt kérem, hogy buzgó imával kísérjenek szolgálatomban.
 
Tiszteletre méltó elődöm, II. János Pál távozása után, ma visszatérünk a megszokott menetrendhez és ismét újra kezdődnek ezek a szerdai hagyományos általános kihallgatások. Ezen az első találkozáson mindenekelőtt szeretném kifejteni, hogy miért ezt a nevet választottam, amikor Róma püspöke és az egyház egyetemes Pásztora lettem.
 
Azért vettem fel a XVI. Benedek nevet, hogy gondolatban összekapcsoljam magam tiszteletreméltó XV. Benedek pápával, aki az első világháború sok szenvedést okozó korszakában vezette az egyházat. A béke bátor és hiteles prófétája volt és rendíthetetlen bátorsággal törekedett először a háború drámájának elkerülésére, majd pedig súlyos következményeinek enyhítésére. Nyomdokain haladva kívánom szolgálatomat a kiengesztelődés és a minden ember és nép közötti összhang érdekébe állítani, mélyen meggyőződve arról, hogy a béke kincse mindenekelőtt Isten ajándéka. Törékeny és értékes ajándék, amelyért fohászkodni kell, és amelyet nap mint nap mindenki hozzájárulásával kell megvalósítani.
 
A Benedek név továbbá felidézi „a nyugati monachizmus nagy Pátriárkájának” rendkívüli alakját, nursiai Szent Benedeket, aki Európa társvédőszentje Szent Cirillel és Metóddal, valamint Szent Katalinnal, Szent Brigittával és Szent Edith Steinnel együtt. Az általa alapított bencés rend fokozatos elterjedése óriási hatást gyakorolt az egész földrészen a kereszténység elterjedésére. Szent Benedek ezért nagy tiszteletnek örvend Németországban, és különösen Bajorországban, szülőföldemen. Alapvető vonatkozási pontot jelent Európa egysége számára és erőteljes utalás a földrész kultúrájának és civilizációjának keresztény gyökereire, amelyekről nem mondhatunk le.
 
Ismerjük azt a figyelmeztetést, amelyet regulája szerzeteseinek hagyott örökségbe a nyugati monachizmusnak ez az Atyja: „Semmit se helyezzetek Krisztus elébe”.
 
Péter utódaként megkezdett szolgálatom elején Szent Benedek segítségét kérem, hogy szilárdan megtartsuk Krisztus központiságát létünkben. Krisztus álljon mindig első helyen gondolatainkban és minden tevékenységünkben!
 
Szeretettel gondolok most tiszteletre méltó elődömre, II. János Pálra, akinek sokkal tartozunk rendkívüli lelki örökségéért. „Keresztény közösségeink – írta Novo millennio ineunte kezdetű apostoli levelében – váljanak az ima valódi iskoláivá, ahol a Krisztussal való találkozás nemcsak a segítségkérésben nyilvánul meg, hanem egyben hálaadás, dicséret, imádás, szemlélődés, szavának meghallgatása, a szeretet lángolása, a szív teljes átadásáig” (n.33). Õ maga is arra törekedett, hogy ezeket az útmutatásokat megvalósítsa, az utóbbi idők szerdai katekéziseit a dicsőítő zsoltárok és a vesperás magyarázatának szentelve. Mint ahogy ő tette ezt pápasága kezdetén, amikor folytatta az előde által megkezdett elmélkedéseket a keresztény erényekről, így én is az elkövetkező hetekben a II. János Pál által elkészített magyarázatokat kívánom felolvasni, amelyek a zsoltárok és énekek második részére vonatkoznak.
 
Jövő szerdán pontosan ott fogom folytatni, ahol január 26-án megszakadtak az általános kihallgatás során tartott katekézisei.
 
Kedves barátaim, ismételten köszönöm látogatásotokat, azt a szeretetet, amellyel körülvesztek. Ezeket az érzéseket szívélyesen viszonzom különleges áldásommal, amelyet rátok és hozzátartozóitokra adok.
 
A Szentatya beszédét franciául, angolul, németül és spanyolul is összefoglalta, majd, lengyelül is köszöntötte a zarándokokat. 
 
VR/MK