XVI. Benedek pápa beszéde a bíborosi kollégiumhoz

Vatikán: XVI. Benedek pápa pénteken délelőtt kihallgatáson fogadta a Kelemen teremben a bíborosi kollégium tagjait. A pápa „testvéri szellemben és egyszerű szavakkal” fejezte ki érzelmeit tiszteletreméltó előde halála, majd a konklávé és annak eredménye kapcsán.

Két egymást kiegészítő érzés van jelen lelkében: egyfelől a vágy, hogy szívből köszönetet mondjon, másfelől az emberi tehetetlenség érzése a rá váró feladattal szemben. „Mindenek előtt Istennek adok hálát – mondta a Pápa –, hogy emberi gyengeségem ellenére engem választott Péter apostol utódává, és megbízott az egyház vezetésével, hogy a világban az egység szentsége legyen az egész emberi nem számára. Biztosak vagyunk abban, hogy az örök Atya Szentlelkének erejével vezeti nyáját, és mindenkor biztosítja számára az általa kiválasztott Pásztort.”

A pápa köszönetet mondott a lelki támogatásért, kezdve Angelo Sodano bíborossal, aki mindannyiuk nevében szólt hozzá, valamint a camerlengo bíborosnak az átmeneti időszakban végzett szolgálatáért. XVI. Benedek megköszönte a testvéri közösséget, az imádságot és a konklávé lebonyolítása érdekében végzett munkát.

A legszemélyesebb köszönetét a pápa a bíborosokhoz intézte, akik bizalmukat belé helyezve megválasztották őt Róma püspökévé. Ez a bizalom bátorítást jelent, hogy új küldetését derűsebb lélekkel kezdje meg, abban a meggyőződésben, hogy Isten segítségén kívül, mindenkor számíthat a bíborosok együttműködésére. „Kérve kérlek benneteket, ne hiányozzon soha támogatásotok” – mondta a Pápa. „Itt nem dicsőségről van szó, hanem egyszerűséggel és készséggel végzett szolgálatról, a Mester és az Úr nyomdokain járva. Õ nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon. Az Utolsó Vacsorán megmosta tanítványainak a lábát, és meghagyta, hogy ők is ezt tegyék. Nincs tehát más teendőnk, nekem és mindannyiunknak együtt, mint elfogadni a Gondviseléstől Isten akaratát és tenni dolgunkat, egymást segítve, ki–ki az egyház szolgálatában végzett különböző feladatainak megfelelve.”

XVI. Benedek végül tiszteletre méltó elődeiről, Boldog XXIII. Jánosról, I. János Pálról és különösen II. János Pálról emlékezett meg, akinek tanúbizonysága az elmúlt napokban nagy támaszt jelentett. Nagy szenvedések után bekövetkezett halála a húsvét jegyeit hordozta magán. A feltámadt Krisztus világossága és életereje sugárzott szét az egyházban abban a különleges „utolsó szentmisében”, amelyet haláltusájában celebrált.

XVI. Benedek pápa azt kérte az egyházmegyéikbe visszatérő bíborosoktól, hogy maradjon meg közöttük az Úr hitének és szeretetének köteléke, a szentmise bemutatásában, az imádságban és az apostoli szolgálatban. Kérte, hogy legyenek vele továbbra is lelki közösségben, támogassák tanácsaikkal és együttműködésükkel. Végül Mária, az egyház édesanyja oltalmát kérte valamennyi bíborosra, és apostoli áldását adta rájuk.

VR/MK