XVI. Benedek pápa beszéde kölni útjáról

Kedves Testvéreim!

Ahogyan azt a mindannyiunk által szeretett II. János Pál pápa apostoli látogatásai után tette, most veletek együtt én is szeretném még egyszer összefoglalni a kölni Ifjúsági Világtalálkozón töltött napok eseményeit.

Az isteni gondviselés azt akarta, hogy az első külföldi apostoli utam éppen a szülőföldemre vezessen, a világ fiataljainak nagyszabású találkozójára, amelyet 20 évvel azután tartottak, hogy felejthetetlen elődöm prófétai ösztönzésére először rendezték meg az első Ifjúsági Világtalálkozót.

Nem szűnök hálát adni Istennek a kölni út ajándékáért, amelyre szívesen emlékezem vissza. A hálám ugyanakkor mindazoknak is szól, akik munkájukkal és szeretetükkel részt vettek az előkészítés és a szervezés bármely fázisában: először is Köln érsekének, Joachim Meisnernek; a Püspöki Konferencia elnökének Lehmann bíborosnak; és Németország püspökeinek, akikkel látogatásom legvégén találkoztam. Szeretnék újra köszönetet mondani a vezetőknek, a szervezeteknek és az önkénteseknek, akik hozzájárultak a találkozóhoz.

Hálás vagyok azoknak a személyeknek és közösségeknek is, akik a világ bármely részén imájukkal segítettek, és a betegeknek, akik szenvedésüket e fontos találkozás sikeréért ajánlották fel.

A repülőtérre való megérkezésemtől fogva úgy éreztem, hogy körülvesz az Ifjúsági Világtalálkozó fiataljainak ölelése, és ez az érzés egyre inkább fokozódott, ahogy az öt kontinensről érkezett fiatalok hajóival együtt tettük meg a Rajnán a rodenkirchenerbrückei mólótól Kölnig vezető utat.

Nagy hatással volt rám az is, amikor megálltunk Poller Rheinwiesen kikötőjében, ahol már több ezer fiatal várt az „ünnepi fogadásra”, amely az első hivatalos találkozásunk volt. A mottója a napkeleti Bölcsek kérdését idézte: „Hol van a zsidók újszülött királya?” (Mt 2,2a)

A fiatal zarándokoknak is a napkeleti bölcsek mutatták a Krisztus felé vezető utat. Jelentőségteljes, hogy mindez a II. János Pál pápa által meghirdetett Eucharisztikus Év végéhez közeledve történt! „Eljöttünk, hogy hódoljunk neki”: a Világtalálkozó témája lélekben mindenkit arra ösztönzött, hogy kövesse a bölcseket, s velük együtt belső utat járjon be Emmánuelhez, a velünk lévő Istenhez, hogy megismerje, találkozzon vele, és hódoljon neki, és az ő fényességével és örömével a lelkében induljon útnak újra.

A fiataloknak Kölnben többször is alkalmuk nyílt e gondolatok elmélyítésére, és érezhették a Szentlélek ösztönzését arra, hogy legyenek Krisztus tanúságtevői, aki az Oltáriszentség által valóban jelen van közöttünk az idők végezetéig. Újra felidézem azokat az örömteli pillanatokat, amelyeket velük töltöttem, különösen is a szombat esti virrasztást, és a vasárnapi záró szentmisét. Ezekhez a nagyszerű eseményekhez szerencsére milliónyi más fiatal is csatlakozhatott a Föld minden szegletében, a rádiós és televíziós közvetítéseknek köszönhetően.

Szeretném felidézni most a szeminaristákkal való, egyedülálló találkozásomat. Ezek a fiatalok teljes életükkel Krisztust, a Mestert és a Pásztort követik. Azért tartottam fontosnak, hogy velük külön is találkozzam, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az Ifjúsági Világtalálkozók milyen nagy szerepet töltöttek be a papi hivatások választásában. Az elmúlt húsz évben sok olyan fiatal döntött a papi vagy a szerzetesi hivatás mellett, akikben ez éppen a Világtalálkozó ideje alatt fogalmazódott meg, a Szentlélek meghívására.

A kölni napok reményteli eseményei közé jól illeszkedett a más egyházak és egyházi közösségek képviselőivel való ökumenikus találkozás. Németországnak fontos feladata van ebben az ökumenikus párbeszédben, egyrészt szomorú történelmi megosztottsága, másrészt az azt követő kiengesztelődésben játszott szerepe miatt.

Azt kívánom, hogy a párbeszéd, mely értékek kétirányú közvetítése, hozzájáruljon annak a díszes és harmonikus „szimfóniának” a kiteljesedéséhez és megéréséhez, amely maga a keresztény egység. Ebben az értelemben az Ifjúsági Világtalálkozó egy valódi „ökumenikus műhely”.

S hogy élhetném újra át megrendülés nélkül a kölni zsinagógában tett látogatásomat, amely a legrégibb németországi zsidó közösség temploma? A zsidó testvérekkel együtt megemlékeztünk a Shoà-ról és a zsidók náci koncentrációs táborból való kiszabadulásának 60. évfordulójáról. Ebben az évben van a Nostra aetate zsinati nyilatkozat 40. évfordulója, amely a zsidók és keresztények párbeszédének és lelki szolidaritásának, valamint a más hagyományos vallások tiszteletben tartásának új korszakát nyitotta meg. Ezek között különösen fontos helyet foglal el az iszlám, amelynek követői egyistenhívők és Ábrahám pátriárka leszármazottainak tekintik magukat. Ezért akartam találkozni néhány iszlám közösségi vezetővel, akiknek kifejeztem reményeimet és aggodalmaimat ezekben a nehéz történelmi pillanatokban, melyeknek tanúi vagyunk, azt kívánva, hogy eltűnjön a föld színéről a fanatizmus és az erőszak, hogy közösen lehessen munkálkodni az emberi méltóság, és az alapvető emberi jogok védelméért.

Kedves Testvéreim, a fiatalok a remény üzenetét juttatták el napjaink emberiségéhez a vén Európa szívéből, amely a múlt század során megannyi borzalmas konfliktust és embertelen diktatúrát ismert meg. Ez a remény nem vezethet csalódáshoz, hiszen azon az isteni Igén alapszik, amely Krisztusban testesült meg, aki a mi üdvösségünkre meghalt és feltámadt. Kölnben a fiatalok találkoztak Emmánuellel, imádták őt az Oltáriszentség titkában, és jobban megértették, hogy az egyház az a nagy család, amely révén Isten közösséget és egységet hoz létre minden kontinens, kultúra és nép között. Az egyház olyan „nagy zarándokcsoport”, amelyet Krisztus vezet, a történelmet beragyogó, sugárzó csillag.

Jézus az útitársunk az Oltáriszentségben, és az Oltáriszentség ereje – ahogy azt egy jól ismert fizikai képet kölcsönözve a záróünnepség homíliájában is mondtam – az atommag-hasadáshoz hasonló változást idéz elő az ember szívének legmélyebb rétegeiben. Csak a jónak ez a belső robbanása győzi le a rosszat és képes további változások előidézésére, amelyek a világ átformálásához szükségesek.

Most pedig imádkozzunk, hogy a fiatalok vigyék magukkal Kölnből Krisztus fényét, amely igazság és szeretet, és sugározzák szét mindenfelé. Bízom abban, hogy a Szentlélek segítségének, és Szűz Mária imájának köszönhetően Németországon, Európában és a világon a reménység új tavaszát élhetjük meg.

www.vatican.va