XVI. Benedek pápa és I. Bartolomaiosz pátriárka közös nyilatkozata (teljes szöveg)

Isten műve, és bizonyos értelemben ajándéka ez a testvéri találkozás, ami bennünket, XVI. Benedek római pápát és I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárkát egybe hozott. Hálát adunk minden jó Szerzőjének, aki az imádságban és a párbeszédben újra lehetővé teszi számunkra, hogy kifejezzük örömünket, amiért testvérnek érezzük egymást, és azért, hogy megújítsuk elköteleződésünket a teljes egység előmozdításáért. Ez a kötelezettség az Úr akaratából és a – Krisztus egyházának pásztoraiként ránk háruló – felelősségünkből ered. Találkozásunk legyen jel és bátorítás számunkra, hogy a testvériség, az együttműködés, a szeretetben és igazságban való közösség egyazon érzése és lelkülete töltsön el minket. A Szentlélek segítsen bennünket előkészíteni a teljes egység helyreállításának nagy napját, akkor és úgy, ahogyan azt Isten akarja. Akkor fogunk igazán ujjongani és örülni.

1. Hálával emlékezünk vissza tiszteletreméltó és boldogemlékű elődeink találkozásaira, akik megmutatták a világnak az egység sürgető szükségességét, és biztos ösvényeket jelöltek ki megvalósulása érdekében, a párbeszéd, imádság és az egyház mindennapi élete által. VI. Pál pápa és I. Athenagorasz pátriárka elzarándokoltak Jeruzsálembe; arra a helyre, ahol Jézus Krisztus meghalt és feltámadt a világ üdvösségéért, majd ismét találkoztak itt, Phanarban és Rómában. Közös nyilatkozatot hagytak ránk, amely mindmáig érvényes; hangsúlyozza, hogy a valódi szeretetteljes párbeszédnek kell hordoznia és áthatnia minden kapcsolatot az egyes emberek és az egyházak között, vagyis „az egy Úr Jézus Krisztusba vetett teljes hűségben és egymás hagyományainak kölcsönös tiszteletében kell gyökereznie” (Tomos Agapis, 195). Nem feledkezhetünk meg Õszentsége II. János Pál pápa és Õszentsége I. Dimitriosz pátriárka kölcsönös látogatásairól sem. II. János Pál pápa látogatása alkalmával – amely első ökumenikus látogatása volt – jelentették be a Teológiai Párbeszéd Vegyes Bizottságának felállítását a Római Katolikus Egyház és az Ortodox Egyház között. Ez hozta egybe egyházainkat, a teljes egység helyreállításának kinyilvánított céljával.

A Római Egyház és a Konstantinápolyi Egyház közötti kapcsolat tekintetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az ünnepélyes egyházi aktust, amely eltörölte az egyházainkra évszázadokon át negatív hatást gyakorló ősi kiközösítések nyomait. Mindeddig nem vontuk le mindazokat pozitív következtetéseket, amelyek ebből a cselekedetből a teljes egységre való törekvés folyamatára hatással lehetnek, amelyet a Vegyes Bizottság is nagy mértékben előmozdítani hivatott. Arra buzdítjuk híveinket, hogy aktívan vegyenek részt ebben a folyamatban imádságuk és jelentős tetteik által.

2. A Teológiai Párbeszéd Vegyes Bizottságának a közelmúltban Belgrádban – a Szerb Ortodox Egyház nagylelkű vendéglátása mellett – kifejeztük a teológiai párbeszéd folytatása felett érzett mélységes örömünket. Különböző nehézségek miatt ez a párbeszéd félbeszakadt néhány évre, de most a Bizottság a barátság és együttműködés megújult lelkületével tudott dolgozni. A „Konciliarizmus és tekintély az Egyházban” témát – helyi, regionális és egyetemes szinten vizsgálva a Bizottság tanulmányozta az Egyház szentségi természetének ekkleziológiai és kánonjogi következményeit. Mindez lehetővé teszi számunkra, hogy megfogalmazzunk néhány elsődleges, ma még megoldatlan kérdést. Kötelességünk, hogy – amint a múltban is tettük – szüntelenül támogassuk a Bizottság a rá bízott munkában, tagjait pedig imádságainkkal kísérjük.

3. Mint Pásztorok, mindenekelőtt az evangélium mai világban való hirdetésének misszióján elmélkedtünk. Ez a küldetés – „Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket” (Mt 28,19) – ma sokkal időszerűbb és szükségesebb, mint valaha, még a hagyományosan keresztény országokban is. Mi több, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szekularizáció, a relativizmus, sőt a nihilizmus erősödését sem, legfőképpen a nyugati világban. Mindez az evangélium megújult és erőteljes hirdetésére szólít fel, a mai idők kultúrájához igazodva. Hagyományaink olyan örökséget jelentenek számunkra, amelyet folyamatosan meg kell osztani másokkal, fel kell ajánlani, újra és újra el kell magyarázni számukra. Ezért kell megerősíteni együttműködésünket és közös tanúságtételünket a világban.

4. Pozitívan értékeljük azt a folyamatot, amely az Európai Unió kialakulásához vezetett. Ezen óriási erőfeszítés szereplőinek nem szabad figyelmen kívül hagyni az emberi személy elidegeníthetetlen jogainak semmilyen vonatkozását, különösképpen a vallásszabadságot, amely minden más szabadság bizonyítéka és garanciája. Az egység felé vezető út minden lépésénél meg kell védeni a kisebbségeket a maguk kulturális hagyományaival és vallásaik megkülönböztető jegyeivel együtt. Európában – miközben nyitottak maradunk más vallások és azok kulturális öröksége iránt – egyesítenünk kell erőinket, hogy megőrizzük a keresztény gyökereket, hagyományokat és értékeket, hogy így biztosítsuk a történelem tiszteletben tartását, s hozzá járuljunk Európa jövőbeli kultúrájához, a különböző szintű emberi kapcsolatok minőségének alakításához. Ebben az összefüggésben hogyan is ne idéznénk meg ennek a földnek – amely találkozásunk helyszínét adta – ősi tanúit és a nagybecsű keresztény örökséget, kezdve azzal, amit az Apostolok Cselekedetei Szent Pálnak, a nemzetek apostolának alakjával kapcsolatban elbeszél! Ezen a földön az evangélium üzenete és az ősi kultúra hagyománya találkozott. Ez a kapcsolat – amely oly sok mindenben hozzájárult a közös keresztény örökséghez – időszerű marad, és a jövőben még több gyümölcsöt fog hozni az evangelizáció és egységünk érdekében.

5. Aggodalommal figyeljük a mai világ azon részeit is, ahol olyan keresztények élnek, akiknek nehézségekkel kell szembenézniük, különösen a szegénységgel, a háborúval és a terrorizmussal, de ugyanígy a szegények, bevándorlók, nők és gyermekek kizsákmányolásának különféle formáival is. Az a feladatunk, hogy együtt előmozdítsuk minden ember jogainak tiszteletben tartását – akit Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett –, és elősegítsük a gazdasági, szociális és kulturális fejlődést. Teológiai és etikai hagyományaink biztos alapot nyújtanak a prédikáció és a tettek összhangjának kialakításhoz. De mindenekelőtt le kívánjuk szögezni, hogy az ártatlanok Isten nevében történő meggyilkolása Isten és az egész emberi méltóság ellen való. Mindnyájunknak el kell köteleznünk magunkat az emberiség megújult szolgálata, az emberi élet, minden emberi élet védelme mellett.

Különösen szívünkön viseljük a Közel-Kelet békéjének ügyét, ahol a mi Urunk élt, szenvedett, meghalt és feltámadt, és ahol keresztény testvéreink sokasága élt évszázadokon át. Szívből reméljük, hogy a béke helyreáll a térségben, és megerősödik az egymást tiszteletben tartó együttélés az ott élő népek, egyházak és a különböző alapítású vallások között. Ennek érdekében buzdítunk szorosabb kapcsolat kialakítására a keresztények között, valamint hiteles és őszinte vallásközi párbeszédre, az erőszak és a diszkrimináció minden formájának leküzdése érdekében.

6. Napjainkban, a természetes környezet óriási fenyegetettségét látva, aggodalmunkat kívánjuk kifejezésre juttatni az emberiséget és az egész teremtést érintő negatív következmények miatt, amelyek a határokat el nem ismerő gazdasági és technológiai fejlődésből származhatnak. Vallási vezetőkként kötelességünknek tekintjük, hogy bátorítsunk és elősegítsünk minden olyan törekvést, amely Isten teremtésének megóvására irányul, hogy élhető világot hagyjunk örökségül a jövő nemzedékeknek.

7. Gondolataink végezetül valamennyiőtök felé irányulnak, két egyházunknak szerte az egész világon élő híveihez, püspökeihez, papjaihoz, diakónusaihoz, női és férfi szerzeteseihez, egyházi szolgálattal felruházott laikus nőkhöz és férfiakhoz, és minden megkeresztelthez. Krisztusban köszöntünk minden más keresztényt, biztosítva őket imáinkról és a párbeszédre és együttműködésre való nyitottságunkról. Mindnyájatokat a Nemzetek Apostolának szavaival üdvözlünk: „Kegyelem és békesség nektek Istentől, Atyánktól, és Urunktól, Jézus Krisztustól” (2Kor 1,2)

Phanar, 2006. november 30.

(Fordította: Horváth Tamás)

Hajdúdorogi Püspöki Hivatal/Magyar Kurír