XVI. Benedek pápa és a német zarándokok találkozása

Vatikán: Április 25-én délelőtt XVI. Benedek pápa fogadta a székfoglalására érkezett német zarándokokat. A VI. Pál-teremben mintegy ötezer zarándok várta német egyházi énekeket énekelve a Szentatyát. A bevonuláskor XVI. Benedek a széksorok között vonult végig, amit a hívek nagy tapssal fogadtak.
 
A Szentatya beszédében először elnézést kért a késésért, majd üdvözölte az összegyűlt zarándokokat. A továbbiakban XVI. Benedek köszönetet mondott a jókívánságokért, törődésért és a barátság jeleiért, amelyeket Németország különböző részeiből kapott: Utam kezdetén, amely egy olyan szolgálatba vezet, amelyre soha nem gondoltam, és amelyre – úgy hittem – nem lettem teremtve, számomra ez igen nagy megerősítést és segítséget jelent. Isten fizesse meg!
 
Ezután a Szentatya a következőket mondta megválasztásáról: Ahogy a szavazások menete lassanként világossá tette előttem, hogy rám fog lesújtani a „gouillotine”, egészen rosszul éreztem magam. Azt hittem, hogy bevégeztem életművemet, és most már napjaim békés lezárásában reménykedhetem. Mély belső meggyőződésből így szóltam az Úrhoz: Ne tedd ezt velem! Vannak itt fiatalabbak és jobbak, akik egészen más lendülettel és egészen más erővel vállalhatnák fel ezt a nagy feladatot. Ekkor egy kis levél nagyon megérintett engem, amelyet egyik testvérem a bíborosi kollégiumból írt. Arra emlékeztetett, hogy a II. János Pálért bemutatott szentmisén a prédikációt az evangélium egy szavából vezettem le, amelyet az Úr a Genezáreti tó partján Péterhez intézett: Kövess engem! Felmutattam, hogy Karol Wojtyla mindig újra és újra megkapta az Úrtól ezt a felszólítást, és mindig újra meg újra új feladatok jutottak osztályrészéül, és egyszerűen ezt kellett mondania: Igen, én követlek téged, akkor is, ha oda vezetsz, ahová nem akarom! Testvérem ezt írta nekem: Ha most az Úr azt mondaná neked: „Kövess engem!”, akkor én arra emlékeztetlek téged, amit prédikáltál. Ne késlekedj! Légy engedelmes, ahogyan te azt a nagy hazaköltözött pápáról mondtad! Ez szíven talált engem. Az Úr útjai nem kényelmesek, azonban mi nem is a kényelemért, hanem valami nagyért, valami jóért lettünk megteremtve. Így végül semmi más nem maradt számomra, mint igent mondani.
 
A Szentatya ezután hangsúlyozta, hogy II. János Pál pápa halálakor gyászba borulva az élő Egyház jelent meg. Láthatóvá vált, hogy az Egyház nem zárult magába és nem önmagáért van, hanem hogy egy világító pontot jelent az emberek számára. Láthatóvá vált: Az Egyház egyáltalán nem öreg és mozdulatlan. Nem, az Egyház fiatal!
 
XVI. Benedek ezután kérte a jelenlévőket: Legyetek megértők, ha hibáznék, mint ahogy minden ember hibázni szokott, vagy ha néha valami érthetetlen marad, amit a pápa lelkiismeretéből és az Egyház lelkiismeretéből kiindulva kell, hogy mondjon vagy tegyen. Azt kérem, hogy legyetek bizalommal! Tartsunk össze, akkor megtaláljuk a helyes utat! És kérjük Máriát, az Úr édesanyját, hogy megérezhessük az ő női és anyai mivoltának jóságát, mert csak ebben tárulhat fel előttünk Krisztus titkának egész mélysége. Az Úr áldjon meg mindannyiótokat!
 
XVI. Benedek beszédét többször is megszakította a jelen lévők tapsa. A kihallgatás végén a Szentatya a köszönet és hála hagyományos dél-német kifejezésével búcsúzott el: Vergelt’s Gott – Isten fizesse meg!

VR/MK