XVI. Benedek pápa a karácsonyi ünnepkör jelentőségéről elmélkedett

Benedek pápa azt kívánta mindenkinek, hogy az idő és a történelem Istene vezesse lépteiket a jóság útján és halmozza el kegyelemmel és bőséggel az emberiséget. Még a szentkarácsony világossága vesz bennünket körül ezen a napon, Urunk Megjelenése ünnepének vigíliáján. Karácsony, mint mindig, ezúttal is elvarázsolt minket, sokkal inkább, mint a többi nagy egyházi ünnep. Ez azért történik, mert valamiképpen mindannyian megsejtjük, hogy Jézus születése választ ad az emberek benső elvárásaira és reményeire. A fogyasztói szellem valamiképpen elszürkíti a szívek e nosztalgiáját, ám ha bensőnkben erős a vágy arra, hogy befogadjuk az Istengyermeket, akkor a karácsonyi díszek és fényáradat visszatükrözi az emberi szívekben Isten megtestesülésének világosságát – hangsúlyozta a Szentatya.

Az elmúlt napokban titokzatos módon, ám mégis a maga valóságában éltük át Isten Fiának világrajövetelét – folytatta tanítását XVI. Benedek. Amikor a Megtestesülés eseményeit ünnepeljük, nem csupán a múlt történéseire emlékezünk, hanem az üdvösséget hozó titkot is jelenvalóvá tesszük. A liturgiában, a szentségekben ma is aktuálissá és hatékonnyá válnak ezek a titkok. Nagy Szent Leó így írt erről: „Mindaz, amit Isten Fia tett és tanított, hogy kiengesztelje a világot, mi nemcsak a múltban végbement események elbeszélésén keresztül ismerjük meg, hanem annak a dinamizmusnak is a hatása alá kerülünk, amelyet ezek az események a jelenben hordoznak.” A II. Vatikáni Zsinat liturgiával kapcsolatos konstitúciója szerint a Krisztus által megvalósított üdvösség műve folytatódik az egyházban a Szentlélek kegyelméből és a szent misztériumok ünneplése által.

A karácsony a húsvéti misztérium szentségének elővételezése, vagyis  az üdvösség központi misztériumának kezdete, amely tetőpontját Jézus kínszenvedésében, kereszthalálában és feltámadásában éri el. Jézus ugyanis emberi léte első pillanatától, attól kezdve, hogy megfogant Mária méhében, megkezdte önmaga szeretetből való feláldozását. Karácsony éjszakája szorosan összekapcsolódik Húsvét éjszakájának virrasztásával, amikor a megváltás műve beteljesedik a meghalt és feltámadt Úr dicsőséges áldozatával. A jászol, a megtestesült Ige képmása, az evangéliumi elbeszélés szerint Húsvétra is utal. Érdekes megfigyelni, hogy a keleti hagyományban vannak olyan születést ábrázoló ikonok, amelyekben a pólyába takart Kisjézus koporsóra emlékeztető jászolban fekszik. A megtestesülés és a karácsony nem egymás mellett van, hanem két egymástól elválaszthatatlan kulcspontja a megtestesült és megváltó Istenbe vetett hitnek. A karácsonyi időszak szertartásai, az olvasmányok és az imádságok az isteni epifánia, azaz az Úr megjelenésének mély értelmét tartalmazzák, amelyek már eszkatologikus jelentést is hordoznak, azaz a végső idők felé irányítanak – hangzott el XVI. Benedek pápa katekézisében.

A Szentatya a szerdai kihallgatáson mondott tanításának befejező részét a karácsony helyes ünneplése kérdésének szentelte: meg kell tisztítanunk ezt az ünnepet a felszínes érzelgősségtől és moralizálástól. A karácsony ünneplése, túl azon, hogy követjük az alázatos, szegény és szeretetteljes Jézus példáját, indítson arra, hogy engedjük teljesen átalakítani magunkat Azáltal, Aki magára öltötte emberi testünket. Nagy Szent Leó karácsonyi prédikációjának szavai szerint: „Isten Fia társult hozzánk és társává tett bennünket, oly módon, hogy Isten leereszkedése az emberi természetig az ember felemelkedését jelentette Isten magasságáig.”

Benedek pápa e szavakkal zárta katekézisét: „ebben a karácsonyi időszakban éljünk a lélek igényei szerint. Miután imádtuk az emberré lett és a jászolba fektetett Istengyermeket, arra kaptunk meghívást, hogy járuljunk az áldozati oltárhoz, ahol Krisztus, az égből alászállott élő Kenyér igazi táplálékká vált számunkra, hogy elnyerjük az örök életet… Hirdessük a Megtestesült Ige örömhírét a világnak, és tegyünk róla tanúságot életünkkel.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

(gj)