XVI. Benedek pápa katekézise a 125. zsoltárról

Augusztus 17-én, az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta az imaórák liturgiáját elemző katekézis sorozatot, amelyet még II. János Pál pápa kezdett meg.

A Szentatya a 125. zsoltárról elmélkedett, amelyet a harmadik hét szerdájának vesperásában imádkozunk.

E zsoltár szavait hallgatva az Izajás könyve második részében leírt új exódus képe jelenik meg előttünk. Az Úr a babiloni fogságból hazavezette Izraelt az ősök földjére és ekkor megismétlődött az első exódus örömteli eseménye, amikor a zsidó nép kiszabadult egyiptomi fogságából.

A zsoltár az öröm hangulatába vezet be bennünket, a nép ünnepli visszanyert szabadságát és ajkán felcsendül az ujjongó ének. Egyfelől a pogány nemzetek elismerik Izrael Istenének nagyságát: „Igen, az Úr nagy dolgot tett velük.” Másfelől a választott nép számára nyilvánvaló tanúbizonysággá válik a történelemben jelen lévő Isten hatalma.

A gondolat ezután a félelemmel és keserűséggel teli múlt felé fordul, amikor a munka terhe nyomán olykor könnyek áztatták az arcokat, ám megjelenik a felismerés is, hogy a fájdalom nem volt hiábavaló: „Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.”

A zsoltár általános felhívást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mindannyiunknak hűséggel kell helyt állnia élete során, mert a jóban való kitartásból végül világosság, termékenység és béke származik. Szent Pál apostolnak a Galatákhoz írt levelében ez a gondolat így talál visszhangra: „Ne fáradjunk bele a jótettbe, mert ha bele nem fáradunk, annak idején aratni is fogunk.”

VR/MK