Hogyan vizsgázott XVI. Benedek pápa?
Guénois: Az új pápát nem úgy várták, mint egy messiást, hanem mint egy német pápát, aki hazatér szülőföldjére. Ahogyan Benedek pápa leszállt a repülőről, diszkréten, visszafogottan, figyelve, nehogy rosszul lépjen a lépcsőkön, az mindent elárult. A pillanat jelentőségének terhe alatt, sokszor kicsit félénken, feszengve, de mindig barátságosan állt a tömeg előtt, mindenkinek figyelmet szentelve, akinek csak lehetett. Rétori fogások nélkül, nagy pontossággal olvasta fel beszédeit szemüvege mögül. Nem próbált hatást gyakorolni, inkább a legmegfelelőbb szavakban bízott. Ezek nem váltanak ki tapsot azonnal, de hosszan megmaradnak az emlékezetben. Talán néhány fiatal csalódott benne, mert erősebb gesztusokat vártak, viszont a nagy többség már elfogadta őt.
Megszületett tehát a „XVI. Benedek generáció”?
Guénois: Ez a kifejezés biztosan neki sem tetszene. És főképp nagyon korai lenne megítélni a pápa fiatalokra gyakorolt hatását.
Mindenesetre érdekes megfigyelni, hogy hogyan fordult hozzájuk. Nem morális kérdésekről beszélt, hanem bizonyos értelemben a nulláról kezdte, és a keresztényi lét örömét akarta velük megosztani. II. János Pál pápa karizmatikus gesztusainak helyét nála a tanító szavak karizmája vette át.
XVI. Benedek pápa tanító, aki egyértelműen fejezi ki magát - néha talán túlságosan is: például amikor egy interjújában arról beszélt, hogy a keresztény bölcsesség nem „avas ízű”, vagy például amikor a szentségimádást a szájkontaktushoz hasonlította, az oltáriszentség erejét pedig az atommag-hasadáshoz. Nem mondhatjuk, hogy nem kommunikált jól a fiatalokkal, de ő más. A „XVI. Benedek generáció” főleg azok közül nőhetne ki, akik II. János Pált csak akkor ismerték, amikor már elveszítette testi erejét, s az új pápát látva egy fiatal ezt meg is jegyezte.
Németország újra kibékült Rómával?
Guénois: Az Ifjúsági Világtalálkozónak, melyet már három évvel ezelőtt Németországba terveztek, és aztán valóban a nemrég megválasztott pápa szülőhazájában tartották meg, elsődlegesen nem ez volt a célja. A kapcsolatok megerősítését három találkozó, illetve látogatás segítette elő, és az idő majd eldönti, mennyire tartósan. Az első ilyen esemény a pápa megérkezése volt a reptérre, ahol, úgy tűnt, a köztársasági elnök és az emberek egyaránt nagy örömmel és büszkeséggel fogadták a pápát. A második a zsinagógában tett látogatás volt, amellyel a világ szemében XVI. Benedek pápa szimbolikusan áthajtotta a német lelkiismeret könyvének egyik legsötétebb és legtragikusabb oldalát. A harmadik esemény a német püspökökkel való találkozás volt augusztus 21-én, vasárnap, melynek során a pápa megerősítette, hogy közel áll hozzá ez az egyház, s arra ösztönözte a püspököket, hogy kamatoztassák azokat az energiákat, amelyeket a Világtalálkozó mozgatott meg.
Milyen üzenetet hagyott a pápa?
Guénois: Politikai szinten két veszélyre hívta fel a figyelmet. Az egyik az antiszemitizmus újjászületése, amely ellen egyértelműen állást foglalt a zsinagógában tett látogatásakor. A másik veszély a vallás alapú terrorizmus. A muzulmán vezetők előtt kifejtette, hogy a fanatikus gyűlöletet visszautasítva, a vallási türelem és a tisztelet megerősítésével lehet küzdeni ellene, hogy egy békés civilizációt építsünk fel.
Lelkipásztori szempontból is két fő téma körvonalazódott: először is az elődjével, és a II. Vatikáni zsinattal való folytonosságot emelném ki, amely a keresztények egységét, az ökumenét erősíti; valamint a zsidósággal és az iszlámmal folytatott párbeszédet, melynek segítségével jobban fel- és megismerhetők azok a különbségek, amelyekről nem lehet lemondani. Másrészt pedig, a fiatalok elé nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy „változtassák meg a világot”. Nem a hatalom erejével, nem is felülről diktálva, hanem elsajátítva „Isten stílusát”. „Mi nem alkotunk magunknak saját Istent”, mint ahogyan az egyházban sem léteznek különböző, saját stílusok – magyarázta a pápa. A fiataloknak ki kell fejleszteniük magukban a „másik ember szükségei iránti érzékenységet”, amely a „közösségvállalásra való készségben” nyilvánul meg.
Zenit/MK