XVI. Benedek pápa látogatása a kölni zsinagógában

Schalom lêchém! Héber köszöntéssel kezdte beszédét XVI. Benedek pápa a kölni zsinagógában, majd így folytatta:

„Mostani látogatásommal 1980. november 17-éhez szeretnék kapcsolódni, amikor tiszteletre méltó elődöm II. János Pál pápa első németországi látogatása alkalmából Mainzban találkozott a Németországi zsidók Központi Tanácsának tagjaival, valamint a rabbik konferenciájával.

Ebből az alkalomból is szeretném megerősíteni, hogy mindazokat a lépéseket, amelyeket II. János Pál pápa a zsidósággal való kapcsolatok javítása, a zsidó néppel való barátság terén tett, folytatni kívánom.”

Beszédének további részében a Szentatya felidézte a kölni zsidóság történelmét, amely a Római Birodalom idejéig vezethető vissza. A zsidó és a keresztény közösségek viszonya összetett, olykor fájdalmas – mondta.

„A legsötétebb időszak a német és az európai történelemben a XX. században következett be, amikor egy az állam által támogatott és bevezetett eszelős, újpogány fajelmélet oda vezetett, hogy megpróbálták kiirtani az európai zsidóságot. Ennek a hallatlan és mindmáig felfoghatatlan gaztettnek csupán itt Kölnben 7.000 – névszerint ennyiről tudunk, de lehet, hogy még többen voltak – zsidó embertársunk esett áldozatul” – mondta a pápa, hozzátéve:

„Ha az emberek nem ismerik el Istent, akkor az emberi élet szentségét is lábbal tapossák.Ebben az évben emlékezünk meg a náci koncentrációs táborok felszabadulásának 60. évfordulójáról. Ezeknek a táboroknak a gázkamráiban zsidó férfiak, asszonyok és gyermekek milliói pusztultak el. Teljes mértékben osztom mindazt, amit elődöm az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 60 évfordulója alkalmából írt, és most vele együtt mondom: fejet hajtok mindazok előtt, akik ezeket a borzalmakat elszenvedték. Ezek a szörnyű eseményeknek késztessenek mindenkit folyamatos lelkiismeret-vizsgálatra, és arra az elhatározásra, hogy a konfliktusokat lezárva, törekedjünk a békére. (II. János Pál pápa üzenete Auschwitz felszabadításának 60. évfordulójára. 2005. január 15.)”

A Szentatya ezután arra emlékeztetett, hogy éppen negyven éve jelent meg a II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű dokumentuma, amely új korszakot indított el a kereszténység és a zsidóság viszonyában. Ezt az új korszakot a partneri viszony, a párbeszéd jellemzi.

A Nostra aetate kezdetű dokumentum számos helyen figyelmeztet a zsidóság és a kereszténység közös gyökereire – mondta a pápa.

Isten előtt minden ember egyenlő, függetlenül attól, hogy mely nép, mely kultúra vagy vallás képviselője – hangsúlyozza a dokumentum, amely tisztelettel említi a muzulmán, és minden egyéb vallás képviselőit is.

Az embernek és jogainak tiszteletéből fakadóan kell elítélnünk minden diszkriminációt, és a rasszizmusnak minden változatát, bármilyen faj, bőrszín, vagy vallás ellen irányuljon is.
Minden ilyesfajta erőszakos cselekedet Jézus Krisztus akarata ellen való – mondta a Szentatya, hozzátéve: az Egyház kötelessége, hogy e tanítást tovább adja a felnövekvő generációnak.

Különösen fontos ez ma, amikor ismét tapasztalhatjuk az antiszemitizmus és mindenfajta egyéb idegenellenesség újraéledésének jeleit.

„A Katolikus Egyház – és ezt e helyütt ismételten szeretném leszögezni – a tolerancia, a népek egymás közti megértése és elismerése,valamint a béke mellett kötelezte el magát.” – fogalmazott XVI. Benedek pápa.

Beszédének végén a pápa a jelen és a jövő feladatairól szólt.

„Gazdag közös örökségünk és egymás iránti növekvő megbecsülésünk arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy a gyakorlatban, a mindennapi életünkben is közösen munkálkodjunk, az emberi jogok tiszteletben tartásáért, az élet szent és sérthetetlen voltának, a család értékeinek elismertetéséért, a társadalmi igazságosság megvalósulásáért és a békéért.

A Tízparancsolat, amely közös örökségünk, nem teher, hanem útmutatás, amely egy boldogabb élet felé vezet. Különösen fontos útmutatás mindez a fiatalok számára, akikkel most találkozom, és akiket nagyon szeretek” – mondta a pápa. „Azt kívánom, hogy a Tízparancsolat világítsa meg útjukat, ahogyan a zsoltár mondja: Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.” (Zsolt 119,105)

A felnőtt generációé a felelősség, hogy a „reménység fáklyáját”, amelyet Isten a zsidóknak és a keresztényeknek egyaránt ajándékul adott, továbbadja, fogalmazott a Szentatya. Csak így érhető el, hogy a Gonosz ne uralkodhasson felettünk, hogy korunk emberei közösen munkálkodhassanak egy igazságosabb és békésebb világért, amelyben minden ember azonos jogokkal rendelkezik.

A Szentatya végül a zsoltáros szavaival zárta beszédét:

„Az Úr erőd ad népének,
Az Úr békével áldja meg népét” (Zsolt 29,10)

Kép: rai.it, VR, wjt2005.de