XVI. Benedek pápa Mozart zenéjéről

Wolfgang Amadeus Mozart Requiemjét a Padova és Veneto szimfonikus zenekar adta elő, Claudio Desderi karmester vezényletével és a torinói neves akadémiai kórus közreműködésével. A Szentatya köszönetet mondott a csodálatos előadásért, amely nagy lelki élményt és szemlélődést jelentett számára. Háláját fejezte ki a Pápai Tudományos Akadémia titkárának, Marcelo Sánchez Sorondo püspöknek is, továbbá a koncert szervezőinek.

A koncert után XVI. Benedek pápa személyes gondolatait fogalmazta meg Mozartról: amikor Mozart zenéjét hallgatja, visszatér az időben gyermekéveihez, a helyi plébánia ünnepnapjaira emlékezve, ahol sokszor felcsendültek Mozart miséi. „Az ég szépségének egy sugara érintett meg. Ez az érzés mindmáig bennem van, amikor hallgatom ezt a meditációt, drámai és derűs zenei kompozíciót a halálról. Mozartnál minden harmóniában van egymással, minden hangjegy, minden zenei kifejezés, és ez nem is lehetne másképp. Isten kegyelmi adománya és Mozart élő hitének gyümölcse ez, amely, az egyházi zenében különleges módon, képes megmutatni a reményt adó isteni szeretetet még az emberi élet szenvedéssel és halállal záruló pillanataiban is” – fogalmazott a Szentatya.

A pápa idézte, amint Mozart haldokló édesapjához 1787. április 4-én írt levelében az élet utolsó állomásáról, a halálról vall: „Néhány éve már, hogy az ember ezen őszinte és kedves barátjával (a halállal) közeli barátságba kerültem. Egyáltalán nem félelmetes számomra, sőt vigasztaló és nyugalmat árasztó. Hálát adok Istennek a lehetőségért, amellyel felismertem benne a boldogság kulcsát. Ezért is köszönök meg minden napot a Teremtőnek.” Olyan írás ez – hangsúlyozta a Szentatya –, amely Mozart egyszerű és nagyon mély hitét mutatja, és amely felcsendül a Requiemben is. Arra a felismerésre vezet minket, hogy szeressük a földi életet mint Isten ajándékát, és képesek legyünk elrugaszkodni tőle, szembenézve a halállal, amely nem más, mint kulcs a örök boldogság felé nyíló ajtóhoz”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír