XVI. Benedek pápa szavai az Úrangyala előtt 2005. szeptember 18-án

Castel Gandolfo: A Szentatya a pápák nyári rezidenciáján, Castel Gandolfóban imádkozta el az odasereglett hívekkel együtt – eddig szokatlan módon, felváltva latin és olasz nyelven – a vasárnap déli Úrangyalát.

A pápa mai beszédének középpontjában a papság állt: arra buzdított minden papot, hogy az Eucharisztia ünneplése által legyenek a „szeretet e nagy titkának imádói és szemlélői”. Példaként a pápa olyan – keleti és nyugati – szentekre emlékeztetett, akik az oltárnál szolgálva az Eucharisztia szentségével való mindennapos bensőséges kapcsolatból merítettek erőt Krisztus követésére.

„Miközben az Eucharisztia éve lassan végéhez közeledik, szeretnék egy olyan témát felidézni, amely nagyon közel állt szeretett elődöm, II. János Pál pápa szívéhez: az életszentség – amely az Egyház és minden egyes keresztény ember életének útja és célja – és az Eucharisztia közötti összefüggés témáját.

Gondolataim középpontjában ma különösképpen is a papok állnak, hogy nyomatékosítsam: megszentelődésük titka pontosan az Eucharisztiában rejlik. Pappá szentelésük által azt az ajándékot és azt az elkötelezettséget kapják, hogy a szentségben megismételjék azokat a gesztusokat és szavakat, amelyekkel Jézus az Utolsó Vacsorán megalapította Húsvétjának emlékezetét. Kezei között a szeretetnek ez a nagy csodája újul meg, s ő arra hivatott, hogy egyre hűségesebb tanúja és hirdetője legyen (vö. Mane nobiscum Domine, 30). A papnak ezért mindenek előtt az Eucharisztia imádójának és szemlélőjének kell lennie, attól a pillanattól kezdve, hogy bemutatja azt. Jól tudjuk, hogy a szentség érvényessége nem függ a celebráns szentségétől, de hatékonysága – mind a pap, mind a többiek számára – annál nagyobb lesz, minél mélyebb hittel, lángolóbb szeretettel és az imádság buzgó lelkületével éli meg.

Az év folyamán a liturgia példaként az oltár olyan szent szolgáit állítja elénk, akik az Eucharisztia ünneplésében és imádásában megvalósuló mindennapos bensőséges kapcsolatból merítettek erőt Krisztus követésére.

Néhány napja ünnepeltük Aranyszájú Szent János emlékét, aki a IV. század végén volt konstantinápolyi pátriárka. Rendkívüli ékesszólásáért Aranyszájúnak hívták; de hívták „eucharisztikus doktornak” is, az Oltáriszentségről szóló tanításának bősége és mélysége miatt. A keleti egyházakban leggyakrabban használt „isteni szent liturgia” is az ő nevét viseli; jelmondata pedig – „Elég egy buzgó ember, hogy egy egész népet átalakítson” – rámutat, milyen hathatós Krisztus működése szolgáin keresztül.

Korunkban kiemelkedik a pietralcinai Szent Pio alakja, akire majd pénteken emlékezünk. A szentmise bemutatásakor olyan buzgalommal élte át újra a Kálvária titkát, hogy azzal mindenki hitének és áhítatának épülésére szolgált. A stigmák is, amelyeket Isten ajándékozott neki, a keresztre feszített Jézushoz való bensőséges hasonulásának jelei voltak.

Amikor azokra a papokra gondolunk, akik az Eucharisztia szerelmesei voltak, nem feledkezhetünk meg Vianney Szent János Máriáról, aki a francia forradalom idején volt Ars alázatos plébánosa. Életszentségével és lelkipásztori buzgalmával a kis falut a keresztény közösségek példaképévé tudta változtatni, amelyet Isten Igéje és a szentségek vezetnek.

Most Máriához fordulunk, s kérjük különösen is az egész világ papjaiért, hogy az Eucharisztia Évéből az általuk ünnepelt Szentség megújult szeretetének gyümölcsét teremjék. Isten Anyjának közbenjárására hadd éljék és tanúsítsák mindig azt a misztériumot, amely az ő kezükbe van adva, a világ üdvösségére."

CTV/MK