XVI. Benedek pápa találkozója a Római Kúria tagjaival

XVI. Benedek pápa a hagyománynak megfelelően átfogó programbeszédet intézett legközvetlenebb munkatársaihoz, amelyben sorra vette az év nagy eseményeit. Arra szólította fel az egyházat, hogy folytasson párbeszédet a jelen korral, és vállalja fel a hit és az értelem között fennálló nyílt küzdelmet. 

A Szentatya beszédének jelentős részét II. János Pálnak szentelte. II. János Pál pápa halálát hosszú szenvedés és beszédképességének lassú elveszítése előzte meg. Egyetlen olyan pápa sincs, aki annyi írást hagyott volna hátra, mint ő, és aki annyi helyet meglátogatott volna a világon és közvetlenül beszélt volna minden földrész embereivel. II. János Pál szavaival és tetteivel nagy dolgokat ajándékozott nekünk, de nem volt kevésbé fontos az a tanítás sem, amelyet a szenvedés és a némaság katedrájáról adott. „Emlékezet és Identitás” című utolsó könyvében örökségül hagyta a szenvedés értelmének magyarázatát, amely nem teológia és filozófiai tanítás, hanem személyes tapasztalatának gyümölcse.

XVI. Benedek megemlékezett a II. János Pál pápa által kezdeményezett Ifjúsági Világtalálkozók sorában a kölni találkozóról, valamint az Eucharisztia évéről.

A kölni találkozó a jelenlévők emlékezetében úgy maradt meg, mint nagy ajándék. A Rajna menti és más közeli városokban 1 millió fiatal gyűlt össze, hogy hallgassa Isten szavát, hogy együtt imádkozzon, részesüljön a szentségekben, énekeljen, ünnepeljen, örüljön az életnek és imádja és vegye az eucharisztikus Jézust. Ezekben a napokban egyszerűen mindenütt az öröm uralkodott. A választott jelszó – eljöttünk, hogy hódoljuk neki – két nagy üzenetet hordozott: a zarándoklat, az igazság és a helyes élet, vagyis Isten keresésének üzenetét és az Isten előtti hódolat üzenetét.

Az imádás, hódolat fogalom egy másik nagy eseményhez vezet el bennünket: a püspöki szinódushoz és az Eucharisztia évéhez. „Megható számomra, amikor azt tapasztalom – mondta a pápa –, hogy az egyházban mindenütt felébredőben van az Eucharisztia imádásának öröme. Az Oltáriszentségben ugyanis nem valamit kapunk, hanem személyek találkozásáról és egyesüléséről van szó és az a személy, aki felénk jön, és egyesülni szeretne velünk, Isten Fia”. 

Ezután a Szentatya a II. Vatikáni Zsinattal foglalkozott, amellyel kapcsolatban számos kérdés merült fel. Elfogadásának problémái két egymással ellentétes értelmezés ütközéséből származtak. Karácsonyi beszédében a Szentatya azt is elmondta, hogy a zsinat során meg kellett határozni a hit és a modern tudományok közötti kapcsolatot, másodszor az egyház és a modern állam közötti kapcsolatot, valamint szembe kellett nézni a vallási türelem problémájával, a keresztény hit és a világ többi vallása közötti kapcsolattal.

XVI. Benedek pápa személyes hangú szavakkal zárta beszédét: „Kérjük Máriát, hogy vezessen el bennünket az Úrhoz, kérjük Krisztust, hogy ragyogtassa fel ránk arcát. Kérjük, hogy Õ győzze le a világban jelen lévő erőszakot, hogy megtapasztalhassuk jósága hatalmát” – szólított fel végül XVI. Benedek pápa, majd áldását adta a Római Kúria minden tagjára.

VR/MK