XVI. Benedek pápa ünnepélyes székfoglalója a lateráni Szent János-bazilikában

XVI. Benedek pápát, mielőtt elfoglalta volna tanító székét, római helynöke, Camillo Ruini bíboros köszöntötte, e szavakkal: „Szentatya, a római egyház ujjong, miközben első alkalommal foglalod el katedrádat, amely Péter római széke és amelyre az egyházat alapították…Emlékezz rá, hogy a pásztor székét foglalod el, hogy Krisztus nyájának szenteld magad… A te dicsőséged az egész egyház dicsősége.”

Õsi szokás szerint Róma új püspökének engedelmességi ígéretet tettek az egyházmegye különböző részlegeinek képviselői, összesen 12 személy: Camillo Ruini bíboros helynök és helyettese, két pap, két diakónus, egy szerzetes és egy szerzetesnő, egy világi nő és férfi, két most bérmált fiatal, egy leány és egy fiú. A szentmisét a pápa bíborosokkal, a római egyházmegye segédpüspökeivel és a plébánosi tanács képviselőivel együtt mutatta be. A szentmise énekeit a Sixtus-kápolna és a római egyházmegye kórusa szolgáltatta.

A pápa beszédében hangsúlyozta az emberi élet sérthetetlenségét

„Róma püspökének széke a potestas docendi – a tanító hatalom jelképe” – mondta a tanító hivatalról a pápa.

Ez a tanító hatalom az egyházon belül és kívül egyaránt félelmet ébreszt az emberekben. Sokan azt feltételezik, hogy a tanító hatalom veszélyt jelent a lelkiismereti szabadságra. Ez nem így van - mondta XVI. Benedek. A tanító hatalom az egyházban a hit iránti engedelmesség szolgálatára való elkötelezettséget jelent. A pápa nem abszolutista uralkodó, akinek gondolatai és akarata törvényerejűek. Éppen ellenkezőleg: a pápa szolgálata a Krisztus és Igéje iránti engedelmesség biztosítéka. Nem saját gondolatait kell hirdetnie, hanem saját magát és az egyházat szüntelenül az Isten Igéje iránti engedelmességre kell figyelmeztetnie.

A Szentatya ezután emlékeztetett: Ezt tette II. János Pál pápa, amikor minden olyan kísérlettel szemben, amely látszólag az emberek javát szolgálta, a szabadság téves értelmezésével szemben félreérthetetlenül hangsúlyozta az ember sérthetetlenségét, az emberi élet sérthetetlenségét a fogamzástól kezdve egészen a természetes halálig. Az ölésre való szabadság nem igazi szabadság, hanem olyan zsarnokság, amely az embert rabszolgaságba taszítja. VR/MK