XVI. Benedek a pápai primátusról

A történelem egyik legnagyobb pápája megfutamította Attilát és az általa vezetett hunokat, akiknek betörései súlyos csapásokat mértek Itália északi részére. Az ő közbenjárására Geiserich vandáljai, akik Rómában pusztítottak, megkímélték a Szent Péter és a Szent Pál-bazilikát, ahová a megrémült lakosság menekült. Ez a két epizód már önmagában elég ahhoz, hogy megértsük Nagy Szent Leó emberi nagyságát – mondta XVI. Benedek. Rámutatott, hogy a szent pápa ragyogó lelkipásztori és teológiai adottságokkal is rendelkezett. „Valóban az egyik legnagyobb pápa volt, aki valaha is megtisztelte a római széket, és sokat tett, hogy megerősítse annak tekintélyét”.

Róma első püspöke volt, aki a Leó nevet vette fel, példáját még 12 pápa követte. Az első pápa volt, akinek prédikációi ránk maradtak: mintegy 100 szentbeszédet és 150 levelet hagyott ránk. Ezeknek egyes témái ma is időszerűek. Nagy gondot fordított híveire, valamint a különböző helyi egyházak közötti szeretetközösségre és szükségleteikre. Fáradhatatlanul támogatta és előmozdította a római primátus kérdését, Péter apostol hiteles utódjának vallva magát. Ékesszólóan megvédte a 451-es kalkedóni zsinatra írt levelében Jézus isteni és emberi természetét, szemben az eretnekekkel, akik tagadták Isten Fiának emberségét. A zsinati atyák egyszerre kiáltottak fel: „Péter szólt Leó által!''

Ebből is kitűnik, hogy Nagy Szent Leó fontosnak tartotta Péter utódának felelősségét, akinek szerepe egyedülálló az egyházban, mert Jézus csak egy apostolra bízta mindazt, amit minden apostollal közölt. Ezt hirdette Leó pápa egy prédikációjában, Szent Péter és Pál ünnepén. Ezáltal megmutatta, hogy a római primátus gyakorlása mennyire szükséges – csakúgy, mint ma – ahhoz, hogy hatékonyan szolgálja a szeretetközösséget, Krisztus egyetlen egyházának jellemzőjét.

Nagy Szent Leó 461-ben halt meg, 21 évi pápaság után. Nehéz időkben uralkodott, amikor a barbárok betörései válságba sodorták a polgári hatóságokat. Ezeket sok esetben a vallási vezetők helyettesítették. Mindkét tekintélyt óvatosan, de szilárdan gyakorolta az ötödik században élt pápa. A béke embere volt, aki a zűrzavaros kor ellenére hatékonyan hirdette az evangéliumot, és a liturgiát összekapcsolta a keresztények mindennapi életével.

Nagy Szent Leó megtanította híveinek, hogy a keresztény liturgia nem a múlt eseményeinek emléke, hanem olyan láthatatlan valóságok megjelenítése, amelyek jelen vannak mindnyájunk életében. Azt tanította, hogy a hitben kell megtanulni a szeretetet. Tanuljunk meg tehát Nagy Szent Leó pápától Krisztusban, a valóságos Istenben és valóságos Emberben hinni, és valósítsuk meg ezt a hitet  napról napra a testvéreink iránti szeretetben, a békére törekedve – mondta katekézisében a Szentatya.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: CPP