XVI. Benedek: A vallásszabadság az emberi méltóságból fakad

Kedves Testvéreim!

Az egyház közössége most, az adventi időben, miközben a Megtestesülés nagy titkának ünneplésére készül, arra kap meghívást, hogy újra felfedezze és elmélyítse saját személyes kapcsolatát Istennel. A latin adventus szó Krisztus eljövetelére utal, és azt a mozgást állítja előtérbe, ahogy Isten az emberiség felé közeledik, amelyre mindannyiunknak szívünk megnyitásával, várakozással, keresésével, ragaszkodással kell válaszolnunk. S ahogy Isten mindenek fölött szabadon nyilatkoztatja ki és ajándékozza önmagát, hiszen egyedül a szeretet mozgatja, úgy az emberi személy is szabadon adhatja a maga – bár illő – beleegyezését: Isten a szeretet válaszát várja. Ezekben a napokban a liturgia e válasz tökéletes példájaként Szűz Máriát állítja elénk, akit december 8-án a Szeplőtelen Fogantatás titkának fényében szemlélünk.

A Szűzanya az, aki mindig figyelmesen hallgat, mindig készen arra, hogy az Úr akaratát teljesítse, és így példa a hívő számára, aki Istent keresve él. A II. Vatikáni Zsinat gondos elmélkedés tárgyává tette ezt a témát, ahogy az igazság és szabadság kapcsolatát is. A zsinati atyák éppen negyven éve nyilatkozatot fogadtak el a vallásszabadságról, vagyis az egyes ember és a közösség azon jogáról, hogy az igazságot keresse és szabadon megvallja hitét. A dokumentum első szavai, amelyek a címét is adják: dignitatis humanae. A vallásszabadság valóban az ember egyedülálló méltóságából származik, amely a föld minden teremtménye közül csak az övé, hiszen egyedül az ember képes szabad és tudatos kapcsolatot kialakítani Teremtőjével. „Minden embert a maga méltóságának megfelelően, mivel személy – tudniillik értelemmel és szabad akarattal rendelkezik… -, a saját természete ösztökéli és erkölcsi kötelessége készteti az igazság keresésére, elsősorban a vallás tekintetében.” (DH 2). A II. Vatikáni Zsinat így újra megerősíti a hagyományos katolikus tanítást, amely szerint az ember mint szellemi teremtmény, megismerheti az igazságot, és így kötelessége és joga, hogy keresse azt (vö. uo., 3). Ennek alapján a Zsinat újra és újra hangsúlyozza a vallásszabadságot, amelyet minden egyén és közösség számára biztosítani kell, a nyilvános jogrend jogos igényeinek tiszteletben tartásával.

E zsinati tanítás aktualitása 40 év múltán is óriási. Igen messze vagyunk ugyanis attól, hogy a vallásszabadság mindenütt ténylegesen biztosítva legyen: egyes esetekben vallási vagy ideológiai okokból tagadják meg, máskor bár papíron elismerik, a politikai hatalom, vagy rejtettebb módon az agnoszticizmus és a relativizmus kulturális uralma a gyakorlatban korlátozza azt.

Imádkozzunk azért, hogy minden ember beteljesíthesse vallásos hivatását, amelyet lénye mélyébe írva hordoz. Segítsen nekünk Mária, hogy az ő szűzi méhében fogant betlehemi Gyermek arcában felismerjük az isteni Megváltót, aki azért jött a világba, hogy feltárja előttünk Isten valódi arcát.

CTV/MK