XVI. Benedek VI. Pál emléke előtt tisztelgett Bresciában

A lombardiai Brescia 80 szentet és boldogot adott az egyháznak, a város jelenlegi püspöke Luciano Molinari, biblikus teológus. Bresciát II. János Pál pápa két alkalommal is felkereste, ám VI. Pál pápaként nem járt szülőhelyén. A jelenlegi pápát, XVI. Benedeket VI. Pál nevezte ki München érsekévé, és kiváló teológusnak nevezte.

A Szentatya november 9-ei olaszországi látogatása alkalmával először Botticino Serába utazott, és tiszteletét tette Szent Arcangelo Tadini földi maradványai előtt, akit ez év áprilisában avatott szentté. Arcangelo Tadini a XIX. és a XX. század fordulóján élt, Életét XIII. Leó nagy társadalmi enciklikája, a Rerum novarum eszméinek megvalósítására szentelte. Kora szellemét jóval megelőzve 1900-ban női kongregációt alapított a munkásnők megsegítésére, a ma is működő rend 200 tagja munkás apácaként szolgál Olaszországokban és más országokban, a názáreti dolgos család példáját követve.

A bresciai pápalátogatás fénypontja a város VI. Pálról elnevezett főterén bemutatott ünnepi szentmise volt, amelyre a hideg, esős idő ellenére hívek ezrei gyűltek egybe. A szentmise előtt a Szentatya megállt a Loggia téren található tábla előtt, amely egy 1974-ben elkövetett terrorista merénylet 8 halálos és sok sebesült áldozatára emlékezik. Az egymás mellé épült, XII. századi régi és a XVI. századi új székesegyház előtt mutatta be Benedek pápa a szentmisét két bíborossal, Dionigi Tettamanzi milánói érsekkel és a bresciai születésű Giovanni Battista Re kúriai bíborossal, mintegy 30 püspökkel és az egyházmegye 400 papjával.

A szentmise homíliájában a Szentatya VI. Pál emléke előtt tisztelgett, aki egész életét az egyháznak szentelte. Az egyház spirituális szervezet, amely kiterjeszti a térben és az időben Isten Fia áldozatát. Ez az áldozat foglalja egységbe Isten Fiának az emberiség iránti teljes szeretetét. Ezt az egyházat szerette szenvedélyesen VI. Pál, és minden erejével próbálta megérteni. „Mindig szeretettem az egyházat, és egyedül csak az egyházért életem... Szeretném végre teljességében felfogni, történelmében, isteni tervében, végső rendeltetésében, összetett, ám egységet alkotó részeiben, emberi és nem tökéletes létezésében, megpróbáltatásaiban és szenvedéseiben, megannyi gyermeke gyöngeségében és nyomorúságában, kevéssé rokonszenves aspektusaiban, örökös erőfeszítésében, hogy hűséges és tökéletes legyen, és hogy szeretni és szolgálni tudjon… Mindent az egyháznak köszönhetek. Isten áldása legyen rajta, ismerje fel természetét és küldetését…járjon mindig a szegénység és a szabadság útján, legyen erős és szeretetteljes Krisztus iránt” – VI. Pál lelki végrendeletében megfogalmazott gondolataihoz a Szentatya a követezőket fűzte: korunk emberisége és az egyház párbeszéde különösen közel állt Giovanni Battista Montini szívéhez élete minden szakaszában. Minden energiáját arra fordította, hogy az egyház szolgálata minél inkább megfeleljen Jézus Krisztusnak, hogy így a mai ember, amikor találkozik az egyházzal, Krisztussal találkozzon.

Ez volt a II. Vatikáni Zsinat legfőbb törekvése is, és ezzel foglalkozik VI. Pál az Ecclesiam Suam című első enciklikájában, amely 1964. augusztus 6-án jelent meg. VI. Pál tanítása felbecsülhetetlen kincs az egyház számára. A zsinat utáni nehéz időszakban, 1968-ban egyik beszédében azt hangsúlyozta, hogy az imádságban Krisztusra kell bízni a vihar lecsendesítését – hangsúlyozta a Szentatya a bresciai szentmisén elhangzott homíliájában. „Montini pápa a szemlélődés elsőbbségét tanította, vagyis azt, hogy az emberi életben Istennek kell biztosítani az első helyet. Bensőségesen szeretette az egyház sokoldalú szépségét, mert abban Isten végtelen szépségének tükörképét látta, amely Krisztus arcában ragyog fel" tette hozzá a Szentatya. Végül Mária oltalmát kérte, akit VI. Pál pápa a II. Vatikáni Zsinat befejezésekor az Egyház Anyjának nyilvánított.

A szentmise végén a Szentatya elimádkozta az Úrangyalát. Rövid beszédében felidézte és örök emlékezetűnek nevezte VI. Pálnak azt a beszédét, amely a II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésszakának végén mondott. Azon az ülésszakon tették közzé a Lumen Gentium, a Népek Világossága című dogmatikus konstitúciót, amely a Szűzanyáról szóló tanítás csúcspontja és megkoronázása. Hosszas vita után a zsinati atyák leszögezték, hogy a Mária tisztelet lényege az, hogy a lelkeket Krisztus felé irányítsa és összekösse a Szentlék szeretetében az Atyával – emlékezett XVI. Benedek.

*

A Szentatya bresciai látogatása Giovan Battista Montini szülőfalujában, Concesióban folytatódott, ahol felkereste a Szent Antal-plébániát. Ma is őrzik azt a keresztelő kutat, ahol a későbbi pápát megkeresztelték. Concesióban a Szentatya megáldotta a VI. Pál Intézetet, amelyben elhelyezték VI. Pál hagyatékát, dokumentumok százait és a pápa személyes könyvtárát. Az Intézetben a pápa atadta a Montini tiszteletére alapított díjat a Sources Chrétiennes patrisztikai sorozat igazgatójának azzal az indoklással, hogy a kötetei hozzájárulnak a keresztény hagyomány megértéséhez. A sorozatot 1942-ben indították el neves teológusok, köztük Henri De Lubac és Jean Daniélou, az antik és a középkori keresztény források megújult felfedezése érdekében.

A VI. Pál Intézetben a pápa arról beszélt, hogy milyen nagy személyes szeretet és tisztelet kötötte elődéhez a II. Vatikáni Zsinattól kezdve. 1977-ben VI. Pál bízta meg a müncheni egyházmegye vezetésével és nevezte ki bíborossá. A Szentatya nagy előde személyiségének egyik fontos vonását, nevelői képességét emelte ki. „Montini, a nevelő, az egyetemi lelkész, a pap, későbbi püspök és pápa mindig érezte a művelt keresztény értelmiségiek jelenlétének szükségességét a kultúra, a művészet és a társadalom területén. Ennek a jelenlétnek Krisztus igazságában kell gyökereznie, ugyanakkor figyelembe kell vennie az embert és alapvető szükségleteit" – hangsúlyozta Benedek pápa.

Montini nagy hittel, széleskörű műveltséggel rendelkező pap volt, lelki vezető, az emberi létezés drámájának elmélyült vizsgálója. Egyetemisták nemzedékei találtak személyében viszonyítási pontot, a lelkiismeretek formálóját, aki lelkesedésre késztet, és arra a feladatra emlékeztet, hogy az élet minden pillanatában tanúságot kell tennünk a keresztény tapasztalat szépségéről. VI. Pál számára fontos volt a fiatalok személyiségének lelki egysége, a nevelés kulturális és vallási dimenziójának teljes harmóniája. Különös hangsúlyt fektetett a keresztény tanítás ismeretére és az élet gyakorlati vonatkozásaira. Az egyetemisták számára kezdeményezte a szegények szolgálatának karitatív tevékenységét. Sosem választotta szét az intellektuális szeretetet a szociális jelenléttől, a legutolsók szükségleteinek felvállalásától – mondta a Szentatya.

Montini pápa szerint a fiatalokat fel kell készíteni arra, hogy felismerjék azt a környezetet, amelyben élnek és működnek, valamint azt, hogy személyek. Az 1968-as eseményekkel kapcsolatos megnyilatkozásaiban bátran megjelölte a Krisztussal való találkozás útját, mint szabaddá tevő nevelési tapasztalatot és mint az egyetlen helyes választ az ideológia áldozataivá vált fiatalok vágyaira és törekvéseire.VI. Pál magát a „fiatalok idős barátjának” nevezte; képes volt felismerni és osztozni gyötrelmeikben, megtanulta megérteni lelküket. Azt tanította, hogy korunk agnosztikus közönye, a kritikus pesszimizmus, a társadalmi fejlődés materialista ideológiája nem elegendő a lélek számára, amely nyitott az igazság és az élet más távlatai felé.

XVI. Benedek emlékeztetett arra is, hogy elődjét gyakran nem értették meg, sőt több alkalommal az akkori uralkodó kulturális mozgalmak szembe szálltak vele és elszigetelték. VI. Pál azonban lélekben szilárdan és ingadozás nélkül vezette az egyházat. Sosem vesztette el a bizalmat a fiatalokban, meghívva őket arra, hogy bízzanak Krisztusban és kövessék őt az evangélium útján.Beszéde végén XVI. Benedek annak a reményének adott hangot, hogy VI. Pál, és II. János Pál fiatalok iránti szeretete arra indítja az új nemzedékeket, hogy bízzák életüket Krisztusra – olvasható a Vatikáni Rádió honlapján.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír