A XVIII. Egyetemi Pasztorációs Konferencia tanulságai

A részt vevő lelkészek és munkatársaik számára az elhangzott előadások, beszélgetések nyomán élő tapasztalattá vált, hogy a szeretetszolgálat kezdetektől része az Egyház mindennapi életének, a mai magyar realitás ismeretében elkerülhetetlen feladat, s így jobban része kell hogy legyen az egyetemi pasztorációnak is.

Az általános szükségletekre választ adó szeretetszolgálat a legkorábbi időkben éppúgy építette a közösség belső egységét, mint ahogy annak vonzerejét is növelte a nemhívők számára. Ezzel gyakorlatilag a kereszténység gyors terjedésének egyik fő okát is benne láthatjuk meg.

A kihívások ma sem sokat változtak. A hajléktalan emberek tömegei, mint a társadalmi problémák egyik kézzelfogható jele, mindannyiunkat elgondolkodásra és imára indítanak. Ezen embertársainknak nem az a szerencsétlenségük, hogy nincs munkájuk, lakásuk, hanem hogy nincs emberük.

Járókelőként mindent tudni vélünk róluk („nem akar dolgozni, iszik”, stb.), és elfordítjuk a fejünket ahelyett, hogy megkérdeznénk a nevüket, vagy hogy másnap rájuk köszönnénk.

Ennek a konkrét problémának enyhítése vagy más kihívásokra való válaszadás a keresztények megkerülhetetlen feladata, amelyen az egyetemi lelkészségek és gyülekezetek is dolgoznak. Saját gyakorlataink palettáján megtalálható sok minden, a rászoruló emberekkel való foglalkozástól kezdve a közvetettebb segítségnyújtásig. Igyekszünk foglalkozni a legközelebbi felebarátaink sorsával, de olyan gyülekezet is van, amely távolabbra tekint, például egy csángó gyermek neveltetését támogatja. Egy másik közösség tagjai veszélyeztetett magzatokért imádkoznak; ismét mások a méltányos kereskedelem meghonosításával távoli, gyakran elnyomott testvéreink megélhetését segítik.

Mindez azonban kevés. Az állandó erőfeszítések vagy az alkalmi összefogások (72 óra kompromisszum nélkül, Tesz-vesz tavasz, Szeretethíd stb.) mellett az általános hozzáállásunkon kell változtatnunk. Figyelve az „idők jeleire” egy újfajta szolidaritásnak kell utat engedni sorainkban. Ez az egyéni erőfeszítések kiterjesztése mellett egy, a krisztusi szeretetből fakadó összefogásra biztat minket.

Ebben erősített meg bennünket konferenciánk, ahol konkrét feladatként vált világossá az önkéntesség elvének további támogatása. Az egyetemi hallgatók nyitottak erre a feladatra, hiszen a közösség ereje, az ismeretszerzés, a hasznosság és a felelősség megtapasztalása önmagában is motiválja őket.

Habár az önkéntesek gyakran beszámolnak – ha nem is naponta megélt, de legalább vallásos háttérből, neveltetésből eredő – hitükről, mégsem az az általános, hogy a szeretetszolgálatot a Krisztus példájából megértett Szeretet motiválja.

Lelkészségeinknek, gyülekezeteinknek további és egyre sürgetőbb feladata, hogy erre az összefüggésre következetesen felhívják a figyelmet, példaadó módon elöl járva a cselekvő hit gyakorlásában.

Szeged, 2012. április 28.

Arany Barbara
Balázs Viktória
Bogdányi Mária
Buday Barnabás
Csordás Gábor
Czagány Gábor
Hess István SJ
Lente Boglárka
Megyeri Ciprián
dr. Németh Norbert
dr. Pákozdi István
Pálfai Zoltán
Püski Dániel
és munkatársaik