Egy másfél-két éves forma kisgyerek egy üres nejlonzacskót állandóan a fejére akart húzni, az anyukája egyre dühösebben szedte le, közben rakta az árut a futószalagra, fizetett, egyszerre többfelé volt a figyelme. Mire a gyermekre figyelt, már megint a fején volt a tasak. Mintha megelevenedett volna az elméleti teológia áteredő bűnről szóló tanítása.
Félelmetes érzékkel tudjuk fejünkre húzni a nejlonzacskót, s csodálkozunk, hogy nincs levegőnk. A Krisztust lebecsülő ember fulladozik, és gőzölög önmaga párájában. Lelketlen állapot, Szentlélek nélküli. Ebből szabadít ki Krisztus, aki Szentlelkét adja. Neki köszönhetjük a friss levegőt, azt, hogy van kedvünk alakítani a világot
Sánta János