Zsinagógából katolikus óvoda

Weisz Péter, a Barankovics István Izraelita Műhely Egyesület elnöke táblaavató beszédében emlékeztetett arra az 1940-ben meghozott 29. törvényre, amely megengedte, hogy Debrecenben zsidó vallású emberek telepedhessenek le. 1865 őszén önálló imaház létesítésére is lehetősége volt a zsidó felekezetnek. Ekkor vették meg a Szent Anna utcában működő Ciffermann Ignác fürdőjét, amelyet imaházzá alakítottak át. 1895-ben Volafka Nándor debreceni plébános, később címzetes püspök felajánlotta a zsidóságnak, hogy megvásárolja tőlük az épületet, segítve ezzel a már tervben lévő debreceni MÁV állomás melletti zsinagóga építésének munkálatait. Így indult el a megvásárolt épületben Svetits Mátyás hagyatékából alapított felső tagozatos iskola, amely mára a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek által vezetett többfunkciós nevelési intézmény szerepét tölti be, mint a Svetits Katolikus Óvoda, Általános iskola, Gimnázium és Diákotthon.

Az iskolanővérek nevében Szobonya Mária Jolánta nővér, egykori tartományfőnök emlékeztette az egybegyűlteket, hogy a ház mindig is az imádság háza volt, hiszen a zsinagóga termét később a nővérek kápolnaként használták. A háború alatt kórház is működött az épületben, akkor a betegekért fohászkodtak, majd az internátus otthonaként is folyamatosan imádkoztak az iskola fennmaradásáért, amely akkoriban mindig kiszolgáltatott volt. Jelenleg az óvodások napi imái hangzanak el az épület falai között.

Végül Fahídi Éva a svetitses öregdiákok nevében mondott megemlékező szavakat. Elmondta, hogy az 1940-es évek olyan időszak volt Debrecenben, ahol békében éltek egymás mellett a különböző felekezetű emberek, a városban soha nem tapasztaltak antiszemitizmust.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír