Zsinat vagy szinódus?

A zsinat az Egyház ősi intézménye, 2000 éves történelme során 21 egyetemes zsinatot tartottak, az első a Niceai Zsinat volt 325-ben, a legutóbbi, a II. Vatikáni Zsinat, 1962 és 1965 között.

A püspöki szinódus ezzel szemben mindössze négy évtizedes múltra tekint vissza. VI. Pál pápa alapította 1965-ben, hogy a II. Vatikáni Zsinat által felélesztett püspöki kollegialitásnak folyamatosságot biztosítson.

Mindkét fogalom tehát olyan egyházi tanácskozást jelöl, amelyet a pápa hív össze és vezet. A zsinatra a világ valamennyi püspöke hivatalos, a szinóduson azonban csak a helyi püspöki konferenciák képviselői és a megvitatandó kérdések szakértői vesznek részt. Az egyetemes zsinatokon a tanácskozás mellett határozathozatali munka is folyik, a határozatok a pápa jóváhagyása után válnak hivatalossá.

A szinódus a zsinattól különbözően kizárólag tanácsadó szerv, amely általában az egyetemes egyház problémáival foglalkozik, de érintheti a helyi egyházak kérdéskörét is. A Szentatya választja ki témáját, és dönt arról, hogy milyen összegzés szülessen a püspökök által előterjesztett javaslatok nyomán.

A szinódusnak háromféle ülése lehetséges: rendes ülés – ilyen a mostani is –, amely az egész egyházat érintő kérdésekkel foglalkozik (jelen esetben az Eucharisztia a téma); rendkívüli ülés, amely a gyors megoldást igénylő kérdéseket tárgyalja; vagy részleges ülés, amely meghatározott helyi vagy regionális egyházakkal foglalkozik.

MKPK Sajtóiroda/Magyar Kurír