A zsúfolt lengyelországi zarándoklat után a szentatya szerdán már megtartotta az általános kihallgatást

Castelgandolfo: Egynapos pihenést követően szerdán ismét munkába állt II. János Pál pápa és a castelgandolfói nyári rezidencia belső udvarán megtartotta a szokásos általános kihallgatást. Kívánságának megfelelően ezúttal is a hívek közvetlen közelében felállított kicsi pódium katedráján mondta el beszédét, nem pedig a magasban lévő loggián, ahonnan sokkal kevésbé tudott személyes kapcsolatot teremteni a világ minden tájáról érkező zarándokokkal. A szentatya a zsúfolt programmal teli lengyelországi zarándokútja után kipihentnek és derűsnek látszott. Felidézte szülőhazájában tett látogatásának legfontosabb eseményeit, majd mosollyal az arcán hallgatta az egyes zarándokcsoportok énekeit és tapsait, és az ismerős lengyel énekeknél természetesen dúdolt is hozzá. Felszabadult és az idő múlásával egyáltalán nem számoló jelenléte olyan lelkesítő hatást váltott ki — meglepő módon elsősorban a fiatalokban —, hogy örömükben és meghatottságukban többen sírva fakadtak. A pápa tréfásan megjegyezte, most már nem lehet eldönteni, hogy melyik ének a szebb, az olasz vagy a mexikói, mire egy afrikai csoport a közismert kumbayah énekbe kezdett.
A kihallgatás vége felé a pápa váratlanul egy két év körüli kisgyermekre mutatott, ezzel jelezve, hogy engedjék hozzá. A gyermek apja átemelte a korláton kisfiát, aki néhány tipegő lépést követően megállt, félúton a papája és pápája között. A szentatya egyik prelátus munkatársa kísérte aztán a kicsit a pápához, aki ölébe vette, arcához szorította a fesztelenül és teljes bizalommal viselkedő kisgyermeket, majd megáldotta. „Habemus papam” — van pápánk és atyánk, érezhették örömmel a castelgandolfói zarándokok e szép augusztusi általános kihallgatáson, mely, miként mindig, a szokásos áldással fejeződött be. VR/MK