Zúgolódás, vonakodás nélkül - Keresztút Paloznakon

A Krisztus szenvedéstörténetét felelevenítő kálvária stációin a főpásztor imádságában az alázat, a szolgálat, a kereszthordozás erényeire, fontosságára hívta fel az egybegyűltek figyelmét, akik a plébános szolgálati körzetéből (Szentkirályszabadjáról, Csopakról, Felsősörsről, Lovasról, Paloznakról) érkeztek.

Az élet keresztjeit zúgolódás és vonakodás nélkül fogadjuk el és viseljük el, hiszen bűneink miatt megérdemeltük a kereszteket, amelyek nem a halálba visznek, hanem az örökélethez segítenek, mutatott rá. Majd a Szűzanya közbenjáró szeretetéért könyörgött, kérve, hogy amint Fia szenvedésének útján vigasztalást és erőt nyújtott, legyen oltalmazója a mi életünknek is, valahányszor rászorulunk anyai szeretetére és gondoskodására.  Az egyes stációknál Ajtós József plébános imádságra hívott fel a kálváriát építtető családok élő és elhunyt tagjaiért.
A keresztút végül a templomban zárult, ahová a Fájdalmas Rózsafűzért imádkozva érkeztek vissza a hívek, s ahol a helyi ökumenikus énekkar lelki szolgálatával csendült fel a napnak zenei üzenete, a Stabat Mater.

Szenvedő Jézus! Te a kereszt súlyos terhét a mi lelkünk üdvözítéséhez szívesen vetted a válladra. Így testvérünk lettél az élet bajainak, gondjainak elviselésében. Add meg kérünk, nekünk a türelem erényét, hogy múlandó élet bajait megadással viseljük, s ekként a Te kereszted súlyán is enyhítsünk! – csendült a záró ima az utolsó stációnál, melyen a pieta eseménye látható (az egyes stációkat Márffy István grafikusművész, építész készítette el a hívek adományai alapján).

Toldi Éva/Magyar Kurír