Megjelent az Egyházi Törvénykönyv átdolgozott kiadása

Ismert, hogy az új kodifikált kánonjog első kiadása röviddel az 1983. november 27-i hatályba lépést követően, 1984-ben jelent meg, a Szent István Társulatnál. A törvénykönyv új megjelenése nagyon fontos esemény a magyar egyházi intézmények, a bíróságok, a kánonjogi oktatás, és a Katolikus Egyház belső jogának pontosan rendezett megértése számára.

Ez az alkalom különösen is felhívja a figyelmet arra a jelentős munkára, amit az 1950-es/60-as években Bánk József érsek-püspök, majd őt követően, a megújult kánonjog teljes terminológiáját áttekintve, Erdő Péter végzett, megteremtve a magyar kánonjogi szaknyelvet. Erdő Péter mindezt felhasználva, a már meghonosodott magyar teológiai és jogtudományi kifejezések széleskörű ismeretére építve – azok jelentéstartalmát behatóan vizsgálva és kritikusan alkalmazva – alakította ki az új Egyházi Törvénykönyv és az 1983 utáni egyházi jogalkotás kellőképpen világos szaknyelvi kereteit és rendszerét.

Az új Egyházi Törvénykönyv eredeti formájában 1983. január 25-én került kihirdetésre, az azóta a szentek sorában tisztelt II. János Pál pápa (1978–2005) által, és váltotta fel a latin egyház tekintetében a XV. Benedek pápa által korábban kihirdetett, ún. 1917-es Codex iuris canonici-t. A kezdeményezés Boldog XXIII. János pápától indult (1958–1963), aki 1959. január 25-én római egyházmegyei zsinat és új egyetemes zsinat összehívását (vö. II. Vatikáni Zsinat), valamint a kánonjog reformját hirdette meg. Ez utóbbi munkában Bánk József püspök is tevékenyen részt vett, különösen az egyházi házassági akadályok rendszerének átdolgozása területén. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai harmonikusan kerültek beillesztésre az új Kódexbe, amely felosztásában is átvette annak hármas szerkezetét: az egyház kormányzati, tanítói és megszentelői feladata szerinti tárgyalási sorrendet. Ezt természetesen kiegészít az egyház anyagi javaira, az egyházi büntetőjogra és az egyházi eljárásjogra vonatkozó könyv. A hosszas előkészítés után II. János Pál pápa 1981. október 20-ra teljes ülést hívott össze, melynek munkája egészen október 28-ig tartott és a szövegtervezet kihirdetésre való alkalmassága mellett döntött. 1982. április 22-re befejeződtek a schema latin stílusán való pontosítások is.

A hatályos Egyházi Törvénykönyvet a Sacrae disciplinae leges kezdetű apostoli konstitúció vezeti be, amelyben Szent II. János Pál összefoglalja a kánoni normarendszer fontosságát, az egyház életével – annak kezdetétől – való szerves és egyre jobban kikristályosodó egységét, a kánonjogtörténet legfontosabb és máig kiható eredménnyel járó állomásait, valamint az új kodifikációt szükségessé tevő társadalmi kihívásokat és az egyház világban való helyének reális és konstruktív értelmezését, szem előtt tartva a hitletétemény hiteles átadásának és az egyház küldetése hatékony teljesítésének elengedhetetlen kánonjogi kereteit. A Kódex ezt követően hét könyvre oszlik. Az első könyv az általános normákat tartalmazza tizenegy cím alá rendezve. Ezek: I. Az egyházi jogszabályok (7–22. kk.); II. A szokásjog (23–28. kk.); III. Általános határozatok és utasítások (29–34. kk.); IV. Egyedi közigazgatási intézkedések (35–93. kk.); V. Szabályzatok és rendeletek (94–95. kk.); VI. Természetes és jogi személyek (96–123. kk.); VII. Jogcselekmények (124–128. kk.); VIII. Egyházkormányzati hatalom (129–144. kk.); IX. Egyházi hivatalok (145–196. kk.); X. Elévülés (197–199. kk.); XI. Kánoni időszámítás (200–203. kk.). A második könyv az Isten népe címet viseli, ami lényegében a személyekkel kapcsolatos területét öleli fel a régi kódexnek. Ez a könyv három részben, külön-külön foglalkozik a krisztushívőkkel általában (204–329. kk.); az egyház hierarchikus felépítésével; illetve a megszentelt élet intézményeivel és az apostoli élet társaságaival. A két utóbbi terjedelmes jogterületet a törvényhozó két-két szakaszra bontotta (I. Az egyház legfelsőbb hatósága [330–367. kk.], II. A részegyházak és csoportjaik [368–572. kk.]; I. A megszentelt élet intézményei [573–730. kk.], II. Az apostoli élet társaságai [731–746. kk.]), amelyek további címekre, fejezetekre és bekezdésekre bomlanak. Az egyház tevékenységének második fő feladata a tanítói küldetés, amely a Kódex harmadik könyvében kapott helyet. Ide sorolható az Isteni Ige szolgálata (756–780. kk.); az egyház missziós tevékenysége (781–792. kk.); a katolikus nevelés (793–821. kk.); a tömegtájékoztatási eszközök (822–832. kk.); és a hitvallás (833. k.). A negyedik könyv az egyház megszentelő feladatával foglalkozik három részbe osztályozva ezt a területet: I. A szentségek (840–1165. kk.); II. Az istentisztelet más cselekményei (1166–1204. kk.); továbbá: III. Szent helyek és idők (1205–1253. kk.). Az ötödik könyv az egyház anyagi javairól (1254–1310. kk.), a hatodik az egyházi büntetőjogról (1311–1399. kk.), a hetedik pedig az eljárásokra vonatkozó egyetemes kánoni előírásokat tartalmazza (1400–1752. kk.).

Fontos aláhúznunk, hogy bár az Egyházi Törvénykönyv a Katolikus Egyház fegyelmének kiemelkedő forrása, számos más jogforrás és jogszabály is rendezi az egyház életét, akár a liturgia, akár az eljárásjog vagy az egyház központi hatóságának működése – vagyis a római székhelyű központi szervek tevékenysége – területén. Azonban itt szükséges megemlíteni a hatályos 6. kánon 2. § előírását, amely kifejezetten utal azokra az esetekre, amikor az új Kódex a korábbi jogot ismétli meg. Ekkor a konkrét kánont a régi jogban foglalt és az ahhoz fűzött értelmezésekben szereplő álláspontot figyelembe véve szükséges értelmezni.

Az Egyházi Törvénykönyv 1983-ban történt kihirdetése óta több mint három évtized telt el, így ez időszak alatt, értelemszerűen, többször és több helyen került módosításra. Mindezzel párhuzamosan, az egyéb egyházi egyetemes jogszabályok és részleges egyházi normák hatására minden egyes jogterületen kellőképpen letisztult a szöveg mértékadó értelmezése, amelyben különösen is fontos szerepet kapott a korábbiakban Pápai Törvénymagyarázó Tanács, majd Törvényszövegek Pápai Tanácsa nevet viselő központi dikasztérium. Így az egyes törvénykönyv kiadások szövegéhez fűzött magyarázó megjegyzések tartalma is pontosodott, valamint kialakultak a Kódex szövegéhez fűzött kommentárirodalmi műfajok. Ezek közül említést érdemel a spanyol hagyományokat követő, egykötetes Código de Derecho Canónico. Edición bilingüe comentada és a Código de Derecho Canónico. Edición anotada. Mindkettő számos kiadást és fordítást ért meg (olasz, francia, angol). Kiegyensúlyozott, világos eligazítást ad a szintén egykötetes, olasz nyelvű Commento al Codice di diritto canonico, mely 1985-ben történt első kiadása után 2001-ben jelent meg, a három kötetes új Corpus Iuris Canonici (vö. CIC; CCEO; Ap. Const. Pastor Bonus, 1988. VI. 28.) első részeként, jelentősen átdolgozott magyarázatokkal. Az Egyesült Államokban 1985-ben látott napvilágot The Code of Canon Law. A Text and Commentary címmel a CIC 1983-as kiadásához készült kommentár. Ennek második kiadásában, jóval egységesebb és lényegesen pontosabb magyarázatok olvashatók. A legrészletesebb kommentárszerű kiadvány (az ún. exegetikus kommentár) Pamplonában jelent meg először, öt kötetben, melynek a spanyol eredeti változatát 2004-ben lefordították angol nyelvre is.

Ebben a felsorolásban Erdő Péter bíboros kommentált, kétnyelvű törvénykönyvkiadása, az egykötetes, azonban kiemelkedően részletes és az egyes iskolák egyéni – nem általánosan elfogadott álláspontjait kerülő – munkák közé sorolható. Erdő Péter 2015 augusztusáig nemcsak az Egyházi Törvénykönyv főszövegében bekövetkezett módosításokat vezette át, és ültette át magyar nyelvre, hanem pontosította a korábbi kánonok fordításának a szövegét. A részletes kommentárapparátusban különösen is tekintettel volt az egyes szentszéki központi szervek saját jogalkotására, jogértelmezésére, a legfőbb egyház hatóság újabb megnyilatkozásainak a beépítésére, valamint a legmértékadóbb szerzők stabil álláspontjának rögzítésére.

A Szent István Társulat jóvoltából napvilágot látott új – immár ötödik – kiadás, pontosan közvetíti a latin egyház kodifikált jogát, naprakész irodalommal, illetve a részletes bibliográfia tekintetében utalva a 2014-ben – szintén ötödik és jelentősen bővített – kiadásban megjelent Egyházjog című mű szakirodalmi jegyzékére. Ismert, hogy Ferenc pápa 2015. szeptember 8-án új – a házassági semmisségi perek eljárását tárgyaló – motu propriójával az Egyházi Törvénykönyvet is módosította. Ez már értelemszerűen nem kapott helyet a jelen kiadásban. Azonban a 2015. december 8-án hatályba lépő eljárási módosítások szövegének – amelynek egyes elemei a Kódex konkrét tartalmát is érintik – hivatalos fordítását szintén Erdő Péter bíboros végezte el, így annak terminológiája teljes mértékben összhangban van az új magyar–latin nyelvű törvényköny-vkiadással.

Az Egyházi Törvénykönyv új formában, könnyebben használható, részletes tárgymutatóval ellátott naprakész normatív és világos magyarázatokkal ellátott tartalma, nélkülözhetetlen segítségül szolgál mindazok számára, akik az egyház fegyelmi rendjét, mint az egyház tanításának kikristályosodott védelmét szolgáló, a mindennapos egyházi életnek a kinyilatkoztatás igazságához, és az üdvösség elérésére irányuló törekvésnek a tiszta kereteit kívánják megismerni, alkalmazni és a Tanítóhivatalhoz hűségesen követni.    

Codex iuris canonici – Az Egyházi Törvénykönyv (hivatalos latin szöveg magyar fordítással és magyarázattal; szerkesztette, fordította és a magyarázatot írta ERDŐ Péter), Szent István Társulat, Budapest (5. kiadás) 2015, pp. 943

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem./Magyar Kurír