Eleven istenkapcsolat

2018. augusztus 11. szombat, 16:00

Évközi 19. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 6,41–51)

A hívő ember számára állandó kihívást jelent, hogy istenkapcsolata eleven és hiteles maradjon, ne alakuljon át – sokszor észrevétlen módon – valamiféle emberi vallásossággá, amelyben saját gondolataink, érzéseink, rendszereink kerülnek a középpontba, kiszorítva onnan a lényeget: a Mindenhatót. Ilyen pillanatot rögzít számunkra az evangéliumi szakasz: Jézus úgy beszél magáról, mint a mennyből alászállott élő kenyérről. A hallgatóság, csökönyös melléhallással, nem a kenyér szóban rejlő üzenetre figyel, hanem meddő okoskodásba kezd: ha ismerjük a názáreti családját, emberi hátterét, akkor hogyan jöhetett volna hozzánk a mennyből? Emberi korlátaikba kapaszkodva a saját gondolkodási kereteik között keringenek, mint egy palackba szorult légy, éppen ezért képtelenek felfogni, miről is beszél Jézus.

Pedig milyen erősek, s mégis milyen egyszerűek ezek a szavak! Az első olvasmányban hallott elbeszélés gyönyörűen tárja fel jelentésük legmélyét. Az embernek – akárcsak Illésnek – az a rendeltetése, hogy eljusson a Hóreb hegyére, vagyis az Istennel való találkozás helyére. Ám az oda vezető út rögös és fáradságos. Kenyér nélkül nincs erő hozzá. A szükséges táplálékot azonban nem neki kell elkészítenie magának: Isten gondoskodik arról, angyala révén. A kegyelem elénk siet, és előkészít bennünket arra, hogy végigjárjuk utunkat. Enélkül az erőforrás nélkül tehetetlenné válhatunk – az illési depresszió könnyen a hatalmába keríti azt az embert, aki csakis a saját kicsinységét, gyöngeségét, gyarlóságát és elégtelenségét látja. Ha mindehhez hozzávesszük a megteendő út hosszát, ha számításba vesszük a közben felmerülhető nehézségeket, akkor nem csoda, hogy a prófétához hasonlóan felhorgad bennünk az érzés: egyszerűbb leheveredni itt, ahol éppen vagyunk, és várni a sorsszerű végzetet…

Csakhogy a kegyelem prófétai jele, a kenyér, Krisztusban már eleven valóságként áll előttünk. Megmutatja nekünk az Atya arcát. Ha magunkhoz vesszük, testünkké tesszük ezt az élő kenyeret, akkor beteljesül a hórebi csoda: nem a tűzben-viharban, nem az emberi istenelképzelésekben, hanem a csöndes szellőben fogunk találkozni Istennel. Nem úgy, ahogyan azt előre elképzeltük, ám mégis valóságosan. Mert itt a lényeg: a kenyér a valósághoz ad erőt. A létet tárja fel előttünk. Nem valamiféle vallásosság igényeit elégíti ki, épp ellenkezőleg: olykor épp annak a rutinjából lendít ki. Meglep, és általunk nem is képzelt útra indít. Ez az élő kenyér ajándéka, az út, amely a Hórebhez, az Atyához vezet.

Török Csaba

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Címkék: elmélkedés
Vezető híreink – olvasta már?
pap-bacsi-kosd-be-cipomet-anekdotagyujtemeny-jelent-meg-szent-ii-janos-pal-paparol
Pap bácsi, kösd be a cipőmet! – Anekdotagyűjtemény jelent meg Szent II. János Pál pápáról

A Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatának legújabb kötetében Szent II. János Pál életének egy-egy érdekes epizódját idézik fel azok, akik személyesen is ismerték. A történeteket Koncz Éva gyűjtötte és fordította magyar nyelvre.

20:01
-nem-fejmosasra-hanem-labmosasra-van-szukseg-ebben-vilagban-villanofenyben-stella-leontin
„Nem fejmosásra, hanem lábmosásra van szükség ebben a világban” – Villanófényben Stella Leontin

Ma kaptuk a szomorú hírt, hogy Stella Leontin, a Máriabesnyői Nagyboldogasszony-bazilika plébánosa váratlanul a Mennyei Atya házába költözött. A lelkipásztort, az embert bemutató írásunkkal emlékezünk rá.

17:39