Benedek pápa hozzájuk intézett beszédében megemlékezett az 1912-es alapításról, amely XIII. Leó és X. Piusz pápák idején a papi képzés javítására irányuló terv részeként valósult meg. Ebben nagy szerep hárult a jezsuitákra is, ugyanis több szeminárium vezetésével bízták meg a rendet – emlékezett a Szentatya, majd kitért az egyes tartományok jelenlegi nehézségeire és jellegzetességeire. Ezek a területek – mint mondta – kulturális és spirituális örökségükben gazdag országrészek, azonban nem kevés társadalmi nehézséggel küzdenek, köztük pl. a munkahelyek hiányával, amely leginkább a fiatalokat érinti, vagy a szervezett bűnözés jelenségével.
A mai világban a szeminaristáknak alapos filozófiai és teológiai ismeretekre kell szert tenniük, ugyanakkor fontos az is, hogy a hitet teljességében megismerjék és megértsék – magyarázta a pápa. A tanulmányok mellett mély és intenzív imaéletet kell folytatniuk, amely a lelkipásztori szeretetcselekedetekben tud visszatükröződni. A pap elsősorban Isten embere, aki megfelelő egyensúlyt teremt szíve és értelme, teste és lelke között, így válva teljes emberré.
A Szentatya végül elődje, Boldog XXIII. János pápa szavait idézte, aki ötven évvel ezelőtt e három intézményhez intézett beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy nem elegendő jól képzett papokat nevelni, a mai világnak ugyanis példamutató tanúságtevőkre és az életszentséget saját életükkel hirdető emberekre van szüksége. Benedek pápa azt kívánta a fiatal szeminaristáknak, hogy tudjanak válaszolni erre a hívásra, majd imáiról biztosította őket és apostoli áldását adta rájuk.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
(tzs)
