Az Országos Lelkipásztori Teológiai Napok január 23-án kezdődött az Országos Lelkipásztori Intézet szervezésében. Az idei 37. találkozó témája az új evangelizáció a keresztény hit átadására. Az egri Szent János Továbbképző Központban gyűlt össze 250 hazai és határainkon túli résztvevő.
Az evangelizáció árnyalt és sokszínű jelentéssel bíró fogalom, jelentésének tisztázása keretet ad további gondolkodásunkhoz – mondta Keszeli Sándor, a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola docense az evangelizáció teológiai, fogalmi alapjaival foglalkozó előadásában. Meghatározta, mit értünk evangelizáció, az újra evangelizáció, új evangelizáció, preevangelizáció, első evangelizáció, misszió, apostolkodás, első vagy missziós igehirdetés alatt. Az evangelizáció teológiai alapjainak bemutatásához az egyház küldetésének, feladatainak, és az ezek megvalósítását meghatározó szemlélet megértésén át vezet az út.
Az egyház saját identitása keresésekor a II. Vatikáni Zsinat egyik kulcsfogalmához nyúlhat vissza. Jézus tanítványaival megtapasztaltatta a teljes szeretetközösséget, akik felismerték, hogy ez a vágyaik netovábbja, hogy ebben otthonra leltek. Eltöltötte őket a vágy, hogy ezt az örömet továbbadják. Az egyház erre a misszióra kapott küldetést, feladata, hogy Isten országát egyre teljesebben próbálja láthatóvá tenni. Mint a csírában a teljes növény ígérete, úgy az egyházban is benne van Isten országa, és az a feladata, hogy kibontakozását segítse. Isten országát hivatott építeni a világban és a világért – fogalmazott Keszeli Sándor.
Eszményi célja, hogy a világ, melyben élünk, Isten családjává váljon, egyrészt a diakónia, a szeretetszolgálat és a társadalom formálása melletti tudatos elköteleződés által. Másrészt a koinonia, az egymással megélt közösség hatására, továbbá a tettel és szóval végzett tanúságtétel és a liturgia, a megvalósult értékek ünneplése révén. A zsinat az egyház önazonosságának keresésekor a közösségi egyházképet állította példaképül. A jó közösség, megélve a testvériséget, a kívülállók felé fordul. Felismerik, hogy nem önmagukért vannak, hanem a körülöttük élőkért. A küldetés megvalósítását a mai magyar egyházban két alapvető szemlélet határozza meg.
A hagyományos, népegyházi szemléletmód szerint a hangsúly az intézményépítésen van, melynek hatására erősödik az egyház társadalomban betöltött pozíciója. Törekvése, hogy az egyház létszámbeli növekedését érje el, mivel a tömegegyház képes önmagát megfelelő érvénnyel képviselni. Főszerepet a lelkipásztornak ad, legfőbb jelnek a liturgikus cselekedeteket tekinti. Az egyházat jogi, gazdasági intézmény, hivatalnak tekinti. A zsinati pasztorális szemlélet, a katekumenális szemlélet ezzel szemben új hangsúlyokat tesz. A világ értelmezése szerint Isten családja. Azt hirdeti, hogy a hitet tudni és élni kell. Legfőbb jelnek éppen ezért az életstílust tekinti. Célja, hogy a hívek megéljék és szolgálják a testvéri közösséget. Ebben ki-ki saját karizmája szerint vállaljon feladatokat. Arra buzdít, hogy keressünk új utakat, éljünk a Lélek szerint és az egyház struktúrájából azt tartsuk meg, ami fontos.
Miért ilyen későn? – tette fel a kérdést egy a halálos ágyán fekvő beteg a mellette imádkozó, Szentírást olvasó Gyökössy Endrének a Székely János püspök által felidézett történetben. Talán nem is sejtjük, milyen sokan keresik életük beteljesülését – mondta az esztergom-budapesti segédpüspök, aki a bibliai átadásáról beszélt. Azt hangsúlyozta, az evangelizáció nem az egyház terjeszkedési kísérlete, nem ügyes szervezeti fogás annak érdekében, hogy erősek és számban sokak legyünk. Aki ezt állítja, nem érti a lényeget, mondta a püspök. A misszió annak az embernek az öröméből fakad, aki átélve Jézussal a találkozást, ezt a kincset megosztani vágyik embertársaival. Különleges fontosságot kap az evangelizáció, látva a ma emberének élethelyzetét: a mindent a maga erejéből megoldani kívánó modern ember szinte mindenünnen kiűzve Istent egyre mélyebb űrt, belső pusztaságot él meg. Az egyház felelve erre az igényre hirdette meg idén tavasztól 12 nagyváros misszióját, jövő évre pedig 72 további városét.
Székely János szerint az új evangelizáció célja, hogy újra kösse azokat a szálakat, melyek az embert a gonosz működése miatt elszakították létforrásaitól. Elsőrendűen a vallástól, a családtól, a nemzettől, de a földtől és a közösségektől is. Rámutatott arra, hogy bár az Ószövetségben, mely inkább a szövetségi hűség megőrzését és az ebben való erősödést helyezi középpontba, nincs a szó szoros értelmében missziós parancs. Van azonban két kivétel. A zsidó otthon bejáratánál elhelyezett mezuza Isten szeretetének parancsát tartalmazza, és figyelmezteti a családfőt, add tovább a parancsokat gyermekeidnek. A család az élő kőtábla, ahol továbbadható és őrizhető a tanítás.
Székely János felidézte szentföldi tanulmányai emlékét, példának állítva a zsidó családot, mely fontosnak tartja a tudás továbbadását, ezzel nagyon megerősítve a zsidó gyerekek identitástudatát. Fontos lenne, ha mi is felismernénk a család szerepét a hit átadásában – mondta a püspök. A másik kivételt Izajás második könyvét olvasva találjuk meg: a babiloni fogság idején a zsidó nép megtapasztalja, miként munkálkodik Isten a nagy világtörténelmi események közepette. Az az örömhír számukra, hogy Isten eljön hozzájuk, hogy cselekszik népe megmentése érdekében. Eljön, hogy felemelje az embert, és betöltse a maga teljességével, aki képes megérezni, befogadni őt. Ez a felfelé törő gravitáció az emberlét szíve. A Teremtővel megélt harmóniába tör bele a bűn valósága, mely a lét legbelső szentélyében rombol és sebez. Ezt akarja meggyógyítani Isten a megváltásban, vissza akarja emelni magához az ember világát, mert szereti teremtményét, gyönyörködik gyermekében. A megajándékozottságunk örömét átélve engedjük, hogy Jézus követése termést hozzon bennünk, és ezt bőkezűen adhassuk át másoknak is – zárta előadását Székely János.
A konferencia délutáni előadásai, fórumai korunk meghatározó kommunikációs jelenségeit helyezték a figyelem középpontjába. Aggódunk, hogy eltűnnek az egyházból, ugyanakkor haragszunk is rájuk – mondta Lothringer Éva SSS (szociális testvér) a fiatalok generációjáról, az Y-generációról tartott helyzetelemzésében. El kell fogadnunk, hogy mint szőlősgazdáknak az új szőlőfajtákat is meg kell ismernünk, és örülnünk kell a klímaváltozás eredményezte új ízeknek – szólt Lothringer Éva bibliai hasonlattal élve a fiatalok generációjához való helyes viszonyunkról.
Ők a jövő egyházának építőkövei, helytelen velük szemben mind a hárítás, mind a védekezés attitűdje – hangsúlyozta a szociális testvér. Mára óriási lett a távolság a generációk között, főként a nagyvárosokban. A problémák gyűjtögetése helyett sokkal fontosabb számba venni az erőforrásokat, melyek a fiatal generáció méltó értékelését segíthetik. Ezen értékek hosszú sorát szedte csokorba Lothringer Éva: villámkéz, villámagy, szintetizáló képesség, önkifejezés, reakciókészség, együttműködési hajlandóság és képesség, rendelkezésre állás, lendület, erő a cselekvésre, kritikus gondolkodás, szabadság. Rámutatott a felnőttek felelősségére az Y-generáció életérzésének kialakulásában. Gyerekként önállóságra, döntési kompetenciára, kreativitásra nevelik őket. Később tréningekre iskolázzák be. Már kiskorban a jövőre készülnek. Nincs igazán gyerekkoruk, túl korán bevezetődnek a felnőtt világba, sok esetben szüleik diffúz életmodellt állítanak eléjük.
Így kialakul bennük a kritikus látásmód, a dolgok megkérdőjelezése. Szükségük van cselekvéseikben ok- és célhatározókra. Párhuzamosan a fogyasztói társadalom felől érkező behatások is növelik szerepzavarukat. Nem szabad felnőnöd, mert az a jó és szép, ami fiatal – mondják az őket ostromló reklámok. Súlyos nyomás nehezedik rájuk, eltölti őket a szorongás, a bizonytalanság. Nyújtson nekik a mindig fiatal egyház talajt, közösséget, biztonságot, elfogadást – összegezte diagnózisát Lothringer Éva.
Szűcs Sándor az online misszióról szólva a kommunikáció új lehetőségeit mutatta be az evangélium átadásában. Az internet mára a kapcsolattartás nem mellőzhető eszközévé vált. Ahhoz, hogy hatékonnyá tegyük az evangélium megosztásában, meg kell tanulnunk jól használni – mondta az Apcsel29 szervezetfejlesztő vállalkozás vezetője. Nem egyszerűen honlapfejlesztésről szól az online jelenlét követelménye. Első lépés a missziós felkészülés. Alapunk ebben kapcsolatunk Istennel, önmagunkkal és gyülekezetünkkel. A fejlesztés célja a bizalomépítés, melynek során az ismeretlenekből látogatók, aztán visszatérő látogatók, majd rendszeres olvasók, később interaktív közreműködők, online közösségi tagok lesznek. Belőlük lehetnek offline látogatók, és végigjárva az offline állomásokat, végül elkötelezett, szolgáló gyülekezeti tagok. Alapvető, hogy a meghívottaknak nem szabad csalódást okozni: csak akkor szabad elindítani a meghívást, ha élő gyülekezet képes fogadni őket!
Az előadásokat követően fórumon folyhatott tovább a beszélgetés Lothringer Évával és Szűcs Sándorral. A konferencia résztvevői további fórumokon Fábry Kornéllal az Alfa-kurzusról, Dúl Gézával a cigánypasztorációról, Kálmán Peregrinnel a kegyhelyek kapcsán a művészet, szentségek, ereklyék az új evangelizáció szolgálatában betöltött szerepéről beszélgethettek.
Kapcsolódó cikk: Meghirdette nekünk Isten országát (tudósítás az első napról)
Trautwein Éva/Magyar Kurír
