„Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között,
hogy elválassza egymástól a vizeket” (Ter 1,68)
A hét nap csodája című füzet második fejezete új szempontból világítja meg a teremtéstörténet második napjának leírását, miközben beszél az általunk okozott környezeti károkról, a jelenlegi „kényszermegoldásokról”, jövőbeni reményeinkről, igazi reménységet adó üdvösségünkről. Elgondolkodtató adatokat találunk e fejezetben bolygónkról, továbbá tanácsokat arra vonatkozóan, hogy mi lehet a következő lépés, amit megtehetünk a teremtett világért.
Részlet a dokumentumból: „Az ember lassan megtudja, hogy a világ a birtoka volt, egyformán az övé és mindenkié, s csak rajta múlott, hogy mit, mennyit és hogyan foglalt el e közös birtokból. Nincs okom vádolni senkit, a Föld enyém is volt. Mit kezdtem vele?”
*
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk, köszönjük neked ezen a napon, hogy napod fényét láthatjuk, és Krisztus Urunk szavát hallhatjuk.
Ajándékozz meg minket nyitott fülekkel, és tedd kapuvá a szívünket, hogy üres kezeink megteljenek azzal, ami életünket a földön megtartja, ami értelmet és célt ad, és amit mi is továbbadhatunk!
Könyörgünk minden emberért, mindenkiért, aki a földön velünk együtt él, és velünk együtt téged keres. Ámen.
A PDF itt tölhető le.
Ferenc pápa kérése, hogy a május 16. és 24. közötti tematikus héten fedezzük fel és tanulmányozzuk a Laudato si’ kezdetű enciklikát, és gondolkodjunk el azon, hogy ennek fényében hogyan tudunk a környezetünkben konkrétan cselekedni.
„A teremtmények ugyanis mind kapcsolatban állnak egymással, mindegyiket szeretettel és csodálattal meg kell becsülni, és mindnyájunknak, teremtett lényeknek, szükségünk van egymásra.” (LS, 42) E gondolathoz kapcsolódik az idei évforduló közös jelmondata: „Kapcsolatban állunk mindennel.”
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye; Teremtesunnepe.hu
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
