Ferenc pápa: Miért keresitek az élőt a holtak között?

A húsvéti örömről elmélkedve a Szentatya többször megszakította leírt beszédét, és rögtönözött szavakkal arra buzdította a Szent Péter teret megtöltő hívősereget, hogy vele együtt ismételje az angyal Jézus feltámadását hirdető szavait: „Miért keresitek az élőt a holtak között?”

„Kedves testvéreim! Ezekben a napokban húsvéti örömmel ünnepeljük Jézus feltámadásának nagy misztériumát. Igazi, mély, arra a bizonyosságra alapozott öröm ez, hogy a feltámadt Krisztus többé nem hal meg, hanem él és működik az Egyházban és a világban. Ez a bizonyosság tölti el a hívők szívét húsvét reggel óta, amikor az asszonyok Jézus sírjához mentek, és az angyal ezt mondta nekik: „Miért keresitek az élőt a holtak között?” (Lk 24,5) Ezek a szavak mintegy mérföldkövet alkotnak a történelemben; de botláskőt is, ha nem nyílunk meg az örömhírnek, ha azt gondoljuk, hogy kevésbé kellemetlen egy halott Jézus, mint egy élő Jézus! Mindennapi életünk során hányszor érezzük szükségét annak, hogy ezt halljuk: „Miért keresitek az élőt a holtak között?” Olyan sokszor szükségünk van ezekre a szavakra, hogy megszabaduljuk nehéz, sőt reménytelen helyzetekből.

Szükségünk van rá, amikor becsukódunk önzésünkbe, amikor hagyjuk magunkat félrevezetni földi hatalmaktól vagy az evilági dolgoktól, felejtve Istent és a felebarátot; amikor reménységünket világi hiúságokba vetjük, akkor Isten Szava ezt mondja nekünk: „Miért keresitek az élőt a holtak között?”

Itt a pápa a hívősereget biztatta, hogy ismételjék vele együtt az angyal szavait. „De nem könnyű elfogadni a Feltámadott életét és jelenlétét körünkben. Az evangélium megmutatja Tamás apostol, Mária Magdolna és az emmauszi tanítványok reakcióját: jót tesz, ha magatartásukat összevetjük a miénkkel. Tamás feltételt szab a hitnek, amikor meg akarja érinteni Jézus sebeit; Mária Magdolna sír, látja Jézust, de nem ismeri fel, csak akkor ébred rá, hogy Jézus az, amikor nevén nevezi őt; az emmauszi tanítványok kiábrándultan, reményvesztetten csatlakoznak Jézushoz, és hagyják, hogy elkísérje őket a titokzatos vándor. Különböző utak. A holtak között keresik az élőt, és maga az Úr téríti őket vissza a jó útra. És én mit teszek? – kérdezte a pápa, ismét rögtönzött szavakkal a hívősereg felé fordulva: „Milyen úton haladok, hogy találkozzam az élő, feltámadt Krisztussal?”

„Miért keresitek az élőt a holtak között?” Ez a kérdés megszabadít bennünket a kísértéstől, hogy hátra tekintsünk, arra, ami tegnap történt, és előrelendít a jövő felé. Jézus nincs többé a sírban, Feltámadott, él; Ő az, aki mindig megújítja Testét, az egyházat, és magához vonzva, előre segít bennünket. A tegnap Jézus és az egyház sírja; a ma az örök feltámadás, amely felé a Szentlélek teljes szabadságot adva serkent bennünket.

Ma hozzánk is szól ez a kérdés: miért keresed az élőt a holtak között, te, aki bezárulsz önmagadba valamilyen bukás után, te, akinek nincs ereje imádkozni? Miért keresed a holtak között az élőt, te, aki magányosnak érzed magad, barátaidtól és talán Istentől is elhagyottnak? Miért keresed a holtak között az élőt, te, aki elveszítetted a reményt, és bűneidbe börtönözve érzed magad? Miért keresed a holtak között az élőt, te, aki a szépségre, a lelki tökéletességre, az igazságosságra és a békére áhítozol?

Szükségét érezzük annak, hogy ismételten emlékezzünk az angyal figyelmeztetésére! „Miért keresitek az élőt a holtak között?” – ez segít bennünket, hogy kilépjünk szomorúságunkból, és megnyíljunk az öröm és a reménység távlatainak. Ez a reménység elmozdítja a sírkövet, és bátorít, hogy hirdessük az Örömhírt, mely alkalmas arra, hogy másokban is új életet fakasszon.”

Katekézise végén Ferenc pápa ismételten arra buzdította a hívősereget, hogy vele együtt ismételjék a húsvéti angyal örömüzenetét.

Fotó: AFP

Magyar Kurír