1956 ünneplése hálaadással és imádsággal

A szentmisét ünnepi vesperás előzte meg, amelyet Kálmán Peregrin ferences atya, a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely igazgatója vezetett.

Ő köszöntötte Bábel Balázs érseket, aki bevezetőjében hangsúlyozta: ünneplésünket legméltóbban hálaadásunkkal fejezhetjük ki, amikor népünkért imádkozunk. Homíliájában felidézte a nap liturgikus szentjének, Kapisztrán Szent Jánosnak alakját, aki ötszáz évvel ezelőtt ugyanúgy a magyarság mély szabadságvágyának szimbóluma volt, mint az '56-os hősök.

Az érsek emlékeztetett: a forradalom előestéjén Budapesten előadták Tamás Alajos Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát, amely tele volt áthallásokkal: a régi zsarnokok alakja áttevődött az akkori jelenre, amelynek – Weöres Sándor szavaival – „emberevő bálványai előtt” élt az ország. Felidézte a nemrég boldoggá avatott Sándor István mártír szalézi szerzetes alakját, akinek sorsa jól jellemzi az ' 56 előtti kort. „Egy kis nép nagy harcára figyelt a világ” – mondotta, példaként idézve XII. Pius pápát, aki november 2-án üdvözölte a forradalmat, és Montini bíborost, a későbbi VI. Pált, aki érsekként körmenetet tartott a magyar népért.

Megemlékezett Albert Camus A magyarok vére című kiáltványáról is. „Ugyanakkor nagyon nehéz ez az ünnep” – fogalmazott: mert évtizedekig ellenforradalomként emlegették, az ifjúság úgy nőtt föl, hogy nem ismerte az igazságot. Vannak, akik ma is így emlegetik. Mások megtagadták a forradalom idején vallott eszméiket, amnézia ült a társadalomra is, mintha minden elfelejtődött volna, ' 89 után pedig sokan újra köpönyegforgatóvá lettek. Az igazi szabadság, amely a magyar nép óhaja volt, még ma is sok szempontból várat magára: egy fogyatkozó, sokszor közönyös, hitét nehezen vállaló, békétlen nép képét látjuk, ahol – üres, elhagyott házak formájában – hiányoznak az élni akarás jelei, és bántóak az elhangzó szavak. „A szó fegyelmével kell kezdeni!” – idézte Bábel érsek Ferenc pápát, hangsúlyozva, hogy Isten áldása csak úgy kísérheti népünket, ha ki-ki maga is mindent megtesz saját hitének erősítéséért.

A szentmisét követően a hívek a kegyszoborhoz járulhattak, a ferencesek pedig imaórát vezettek a magyarság lelki megújulásáért. Az imaóra idején a bazilika két mellékoltáránál a ferences atyák közbenjáró imát végeztek, és személyes áldást adtak mindazoknak, akik ezt kérték. A szerzetesek a közbenjáró imában mindenkinek saját élethelyzetére vonatkozóan kérték a szentkúti Szűzanya segítségét, az áldás során pedig Isten erősítő kegyelmét.

Kapcsolódó:
Így újul meg a szentkúti kegyhely - képgalériával

Magyar Kurír

(kzs)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!