488 éve kezdődött

Kitekintő – 2005. október 31., hétfő | 9:33

Történetileg nem egészen valószínű, mégis szép legenda, hogy 1517 mindenszentek ünnepe előtti este Luther Márton, a wittenbergi ágoston-rendi szerzetes a vártemplomra kiszögezte 95 tételét.


Hosszú, lelkiismereti vívódás és elmélyült bibliai tanulmányok után döntött úgy a tudós teológus, hogy tételeit nyilvános vitára bocsátja. Legfőbb megállapításai azzal függtek össze, hogy egyháza nem azt tanítja, ami a Bibliának megfelel. Akár a vártemplom ajtajára szögezte ki tételeit Luther, akár nem, az tény hogy a 95 tétel megszületett és nyilvánosságra került. Talán Luther maga sem gondolta, hogy ami belső, egyházi, teológiai ügynek tűnt, az egy új egyház megalakulásához vezetett, s elválasztotta a protestánsokat a katolikusoktól.

A szakadás a történelem során elkeseredett küzdelmeket, és mindmáig ható fájó sebeket eredményezett

"Álltatok, égve az Úr igazától;  

állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor;

aztán dönteni kezdett ezredegyszer

az ész helyett a fegyver

s a láng"

(Illyés Gyula: A reformáció genfi emlékműve előtt)

Isten igéjének mind szélesebb körű terjesztése azonban – tudjuk – nemzeti nyelvű bibliafordításokat, a könyvnyomtatás megjelenését és gyors terjedését, új iskolák alapítását és nem utolsósorban az egyház belső megújulását is eredményezte.

Az ádáz harcokat mára az egyházak részéről az egységtörekvés, az ökumenikus mozgalom váltotta fel, amelyet a II. Vatikáni Zsinat Unitatis Redintegratio kezdetű dokumentuma alapozott meg. Ebben többek között ezt olvashatjuk:

Isten eme egy és egyetlen Egyházában már kezdet óta támadtak bizonyos szakadások, melyeket az Apostol súlyosan korhol és elítél; a későbbi századokban pedig még nagyobb nézeteltérések támadtak, és nem jelentéktelen közösségek különültek el a katolikus Egyház teljes közösségétől; s ebben az emberek mindkét részről vétkesek.

Akik azonban most ilyen közösségekben születnek és részesülnek Krisztus hitében, nem vádolhatók az elkülönülés bűnével, s a katolikus Egyház testvéri tisztelettel és szeretettel öleli át őket. Azok ugyanis, akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a keresztség szentségében, már bizonyos -- jóllehet nem tökéletes -- közösségbe kerültek a katolikus Egyházzal. Azonban köztük és a katolikus Egyház között mind a tanítás és a fegyelem dolgában, mind az Egyház szervezetét illetően több eltérés van, ami nem kevés, s olykor súlyos akadályt jelent a teljes egyházi közösség útjában; az ökumenikus mozgalom ezeket az akadályokat akarja leküzdeni.

Mindazonáltal akik a keresztségben megigazultak a hitből, Krisztus testének lettek tagjai, jogosan ékesíti tehát őket a keresztény név, s a katolikus Egyház gyermekei méltán ismerik el őket testvéreiknek az Úrban.

Az Egység felé még hosszú út vezet, a folyamat azonban visszafordíthatatlan

www.ekd.de/MK

képek: www.mult-kor.hu, www.oszk.hu,