50 év Isten és az egyház szolgálatában

Varga János atya primícia miséje a természet templomában volt: fából ácsolt szabadtéri oltáron mutathatta be 50 évvel ezelőtt első szentmiséjét – emlékezett vissza az ünnepelt paptestvére, Miklós Dezső.  Az ünnepelt papi életét Jánkmajtison kezdte, majd következett Aporliget ezután Tiszaszalka, Nagyecsed és végül Ibrány.

A prédikáció Heidelsperger István mátészalkai plébános mondta. Szentbeszédét a papság titkának megfogalmazásával kezdte. „A papság nem apostoli alkat vagy szellemi nagyság kérdése, pappá csak a krisztusi meghívás tesz valakit. A folytatásban arról beszélt a szónok, hogy az aranymisés akkor énekelt és tanított, amikor nem volt ez könnyű, amikor a hittanórát még szakkörnek hívták, de ahogy elmondta, ők erre a szakkörre szerettek járni a legjobban mert akiről szólt és aki beszélt nekik  Jézusról, annak a személye megfogta őket.  A fiatal pap, akit cuki papbácsinak hívtak, hol Pannónián, hol lovasszánon érkezett, és meg tudta szólítani, ha kellett az ifjúságot, a középkorúakat de az idősebbeket is.  János atyát  a szónok egy folyamhoz hasonlította, amely körülvesz, átjár és oda visz, ahová te is menni akartál.  Lezárásként felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire fontos, hogy hálát  tudjunk adni  a papokért.

A mise végén, az áldás előtt Bosák Nándor megyéspüspök is köszöntötte János atyát és a Szent Szűzről nevezett Cégénymonostori apáti címet adományozta neki.

Varga János atya a mise végén elmondott verssel szólt arról, hogy ő miért is lett pap.     

* * *

Egy hívó hang

Hívtak sokan. Tenger zúgott a fülemben.
Hívott a hegy.
A vágyam magasokba nézett, a csúcsok mély igézetét nyilazta rám.
S az Isten mondta egyre: Ne menj a hegyre!

Hívott a völgy,
Hogy elfeküdjek benne, s álmodjak édes boldogság-mesét. Én akartam,
De Isten mondta egyre: Vigyázz szívedre!

Hívott az otthon,
Nagy meleg szemekkel, a csendes élet révében kikötni. - Szerettem volna,
De Isten mondta egyre: Lépj a szívedre!

És nem mentem se hegyre, se völgybe,
És nem léptem a családba, mint a többi.
Isten hívott engem a meredekre,
S megyek, remegve.

Dombrádi Donát/Magyar Kurír