A 70 éves Vigilia köszöntése

Budapest: Tegnap este a Sapientia Főiskola aulájában bensőséges ünnepség keretében köszöntötték a megjelentek a katolikus értelmiség folyóiratának kerek évfordulóját. A rendezvényen költők, írók, egyházi személyek olvastak fel műveikből.

Az esten közreműködött a Vashegyi György karmester vezette Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar. W. A. Mozart egy kevésbé ismert oratóriumát adták elő: Vesperae solennes de Confessore KV 339
 
A Vigiliát 1935-ben alapította a magyar neokatolikus mozgalom három kiemelkedő képviselője: Aradi Zsolt, Balla Borisz és Possonyi László. Céljuk az volt, hogy a kultúra és a hit találkozását, a katolikus szellemű irodalom megújulását és a magyar katolikus egyház korszerűsödését előmozdítsák. A lap első főszerkesztője Possonyi László volt.

A folyóirat fénykora különös módon a szocializmus évtizedeire esik. A diktatúra időszakában a Vigilia lett a szabad szellem megnyilvánulásának szinte egyetlen orgánuma. Olyan kiváló írók, költők, mint Mándy Iván, Mészöly Miklós, Ottlik Géza, Pilinszky János – és még hosszan sorolhatnánk – sehol másutt nem jelenhettek meg, csak itt, ebben a lapban.

A közös sors, az elfojtottság összetartó ereje szolidaritást teremtett az eltérően gondolkodók között is. Ezekben az évtizedekben külön kiemelendő Sík Sándor (1948-1963), Mihelics Vid (1964-1968) és Rónay György (1969-1977) főszerkesztői tevékenysége. A folyóirat jelenlegi főszerkesztője, Lukács László piarista szerzetes több mint húsz esztendeje, 1984 óta áll a lap élén.
 
Legyen a Vigilia az egymással őszintén párbeszédre törekvők fóruma
 
A Vigilia e havi számában neves magyar írók, költők, irodalomtörténészek, teológusok, művészek és tudósok fejtik ki gondolataikat a 70 éves folyóirat múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A szerkesztőség Szolgálat és párbeszéd (81-84.o.) című bevezetője arra figyelmeztet, hogy a rendszerváltozás után az összefogás helyett a széthúzás lett úrrá a magyar társadalmi élet szinte minden szegletében.

Ezért a megalakulása óta párbeszédre törekvő Vigilia küldetése „mintha újra, régi-új módon fontossá válna a mai magyar társadalom és egyháza számára.”

A vezércikk kérdései: „Akad-e ma a magyar társadalomban olyan ’kerekasztal’, amely értelmes szóra, közös eszmecserére össze tudja gyűjteni az embereket? Ahol mindenki helyet foglalhat, bárhonnan jött is, ha tiszta szándék hozza ide? Ahol nem áll fel X, ha bejön Y, és megfordítva? Ahol valódi párbeszéd kezdődik, az igazság közös keresésének szándékával? Ahol tiszteletben tartják egymást az összegyűltek, s előítélet meg kirekesztés nélkül hallgatják meg… egymás gondolatait, ahol tehát tudnak együtt gondolkodni?”

A lap jelenlegi szerkesztői emlékeztetnek rá: valaha híres volt a „Vigilia-kör”, Rónay György és Sík Sándor kávéházbeli beszélgetései. „Merész álom volna, hogy a Vigilia létrehozzon egy ilyen ’kerekasztalt’? Hogy a lap hasábjain fórumot nyisson mindazoknak, akik igaz szót kívánnak váltani egymással, akik igaz szándékkal akarnak párbeszédet kezdeni nemcsak az azonos módon gondolkozókkal, hanem a más nézetet vallókkal is? Hogy a lapban megjelent írások valódi értelmiségi attitűddel próbáljanak választ keresni érték-és irányvesztett világunk legfontosabb kérdéseire?”

A cikk arra is figyelmeztet, hogy a II. Vatikáni zsinat egyik nagy újdonsága az ökumené meghirdetése volt, „párbeszédet kezdeni nemcsak keresztény testvéreinkkel, hanem a többi vallások tagjaival és a nem hívő emberekkel is, abban a meggyőződésben, hogy mindnyájan Isten szeretetének meghívottjai vagyunk, ’az emberiség nagy családjában testvérnek tekintve egymást’.”

A közös virrasztás, az újra kezdődő párbeszéd kísérletére II. János Pál 1991-es magyarországi látogatásán a tudósokhoz és a művészekhez intézett szavai is bátoríthatják a szellemi élet különböző oldalán állókat: „A tudományok és a művészetek képviselői, akik különböző vallási és politikai meggyőződést vallanak, ma szabadon egyesülhetnek abban a közös erőfeszítésben, hogy az igazságot, a jóságot és a szépséget keressék és szolgálják a kultúra és az emberiség igazi fejlődése javára, a Teremtő és Megváltó Isten szándékai szerint.”

Vigilia/MK