Luis Ruiz 1941-ben érkezett Kínába Spanyolországból. Pekingben mandarin nyelvet tanult, majd Shanghaiban filozófiát. Hebei tartományban szentelték pappá. 1949-ben a Kínai Népköztársaság megalapítása után Hong Kong-ba, majd 1951-ben Makaóba került. A II. világháború következtében a makaóiak sokat szenvedtek, menekültek lepték el a térséget a környező régiókból.
Megérkezését követően Ruiz azonnal hozzálátott a szegények, főként a menekültek szolgálatához. Megnyitotta a jezsuita központ kapuit, Ricci-ház névvel, és elindította a Ricci szociális ellátási központot, amely most a Caritas makaói intézménye. Segített a menekülteknek, hogy hivatalos papírokhoz jussanak, munkát találjanak; gyermekeiknek oktatást biztosított. Számos, szegényeket támogató intézményt hozott létre, amelyek a mai napig segítséget nyújtanak a szükségben levőknek. „Nem volt könnyű dolga ezek felállításában, de minden felelősséget magára vállalt” – nyilatkozta róla a makaói Caritas főtitkára.
Ahogy a menekültek kezdték elhagyni Makaót, Ruiz figyelme a régió szegényei és magára hagyott idősei felé fordult. Ő hozta létre az első idősek otthonát az országban, és a szolgáltatásokat kiterjesztette a mentális problémákkal küzdőkre. Kínában közreműködött a lepra-központok létesítésében az elzártabb helyeken, ahol alapvető ellátást biztosítottak a betegek számára. Később az AIDS-betegek ellátására hozott létre központokat.
A legnehezebb problémákra is mindig talált megoldást. Mindig arra emlékeztette munkatársait, hogy semmi sem tesz boldogabbá, mint amikor boldoggá teszünk másokat. Mindig mindent mosollyal az arcán tett – idézi fel szerzetestársa. Bár az utóbbi években kevésbé tudott mozogni, továbbra is látogatta az embereket és szentmisét mutatott be a mentális betegeknek.
Halálát nagy gyásszal fogadta Makaó. Az egész társadalom elismeréssel és tisztelettel adózik előtte. A szolidaritás és a feltétel nélküli elkötelezettség értékeinek példaképe marad az emberek számára.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír