A Dunántúl vonzásában – Gerzson Pál életmű-kiállítása a Pesti Vigadóban

2017. július 16. vasárnap 15:03

Kicsi négyzetek, háromszögek, szivárványos színek burjánzó kavalkádja jellemzi Gerzson Pál (1931–2008) művészetét. A Vigadó Galéria hatodik emeleti kiállítótermeiben több mint százhatvan műalkotás (akvarellek, olajképek) tekinthető meg a 20. század második felének egyik figyelemreméltó alkotójától.

A Balaton

Életműtárlat ez a javából, az eddig inkább szakmai körökben tárgyalt mestertől, akit most képein és a vele készült rövid portréfilmen keresztül jobban megismerhetünk.

Senki sem sziget – szoktuk mon­dani időnként, amikor arra akarunk utalni, hogy hasonló úton jártak már előttünk mások is, mi „csak” folytatói vagyunk valaminek, felhasználva az előttünk haladók eredményeit. Pontosan ezt tette Gerzson Pál is. A kiállított képeken láthatjuk, hogy eleinte ő is a hagyományos, akadémiai utat követte, még az 1960-as évek elején készült önarcképe is jól mutatja ezt. Az is egy, a realizmus jegyében született tanulmány, alig több egy szokásos műtermi gyakorlatnál.

„Négy évig jártam a főiskolára, 1953-ban végeztem. Szakmai tanáraim kiváló festők voltak: Kmetty János, Domanovszky Endre, Hincz Gyula. 1960-ban Hincz mester meghívására tanár lettem az Iparművészeti Főiskolán, ahol tizenhárom évig tanítottam, 1974-ben meghívtak a Képzőművészeti Főiskolára és rám bíztak egy festő osztályt” – mondja a kezdetekről a róla készült filmben.

Kitörni a megszokott keretek közül sohasem könnyű, pláne az ötvenes években nem volt az. Amikor csak egyféle irányzatot, a szocialista realizmust ismerték el uralkodóként a kultúra korifeusai. A dolgot tovább nehezítette, hogy általában a tekintélyes és elismert mesterek is a realizmus, a posztimpresszionizmus talaján álltak, mint például Szőnyi István vagy Bernáth Aurél. És mint a műtörténet lapjairól tudhatjuk, a legmodernebb irányzatokat elfogadták ugyan, de már nem nagyon értették.

Purgatórium

Mindenki a saját egyéni „hangját” akarja megtalálni, amely aztán stílussá alakul, és csak őrá lesz jellemző. Ez az egyéni hangvétel azonban „nem jön magától”, sok-sok gyakorlás, útkeresés előzi meg a kialakulását. Nem mindenkiben van stílusteremtő erő, akad, aki csak mások epigonja marad, vagy egész életében a „futottak még” kategóriájába tartozik, eredetiség nélkül. A nagyszabású tárlat képeit elnézve megállapíthatjuk, hogy Gerzson Pálnak mással össze nem téveszthető stílusa már elég korán kialakult. „Volt egy alkalom, amikor elvittem a festményeimet Barcsay Jenőnek megmutatni, főleg az akvarelljeimet, amelyeket nem a főiskolán csináltam, hanem nyáron a szabadságok ideje alatt, és ő ezekre azt mondta, hogy ne nézzek se jobbra, se balra, ezt nyugodtan csináljam tovább” – hallhatjuk Gerzson mester portréfilmjében. Persze tudjuk jól, hogy megfelelő helyen érdeklődött a fiatal festőnövendék, hiszen Barcsay festői világa is a modernizmushoz kötődik. Olajképeinek nagy része a konstruktivizmus bűvöletében készült, miközben rajzai, méltán világhírű művészeti anatómiájának alkotásai a precízen kidolgozott realizmus jegyében születtek.

Gerzson képein sokszor stilizáltan jelenik meg a Balaton. Képei erősen emlékeztetnek Egry József festői világára. Nem véletlenül, hiszen Gerzson mindig is előképének tartotta Egry művészetét, aki szintén a Balatonnál találta meg ihlető forrását.

Feleségével, akivel még a főiskolai évek során ismerkedett meg, telket vettek Szigligeten, a hegyoldalban, szemben a Badacsony koporsó formájú hegyvonulatával. Évekig építették a házukat, amely aztán nemcsak nyári menedékként szolgált, hanem festői motívumokat is kínált. Ezen a Vigadóbeli kiállításon is láthatunk jó néhány Balaton ihlette akvarellt és nagyméretű olajfestményt is. Gerzsont sokan nem véletlenül tartják a Balaton festőjének. Ahogyan kis négyszögekre és háromszögekre bontja fel a látható világot, az sokban emlékeztet Cézanne analitikus, kubista festői felfogására. Egyfajta figurális absztrakcióként lehetne talán jellemezni művészetét. Képein időről időre feltűnik az ember, „természetábrázolásaiba is szívesen vitt emberi vonásokat” – mondta Feledy Balázs művészeti író a kiállítás megnyitóján. Absztrakciói olykor Joan Miró, a katalán festő szürrealista világára is emlékeztetnek. Mindez azonban nem epigonizmusként van jelen Gerzson Pál művészetében, hanem csak hatásában érezhető, nonfiguratív kompozícióiban áttételesen felfedezhető. Az egyik 1998-ból való, óriási méretű vászna a Purgatórium címet viseli, ezen női figurák színes kavalkádja ejti ámulatba a szemlélőt. Finom, lazúros ecsetkezeléssel megfestett, láthatóan szenvedő női alakok keresik a helyüket a számukra még ismeretlen másik világban. Halvány rózsaszínek és kékek dominálnak a képen, kevéske türkiz és sárga keveredik közéjük mintegy kiegészítésképpen.

A Balaton című nagy vászon Gerzson Pál egyik fő műve. Hatalmas nagy kékségben olvad össze az ég és a föld, csak középtájt egy vékonyka vonal jelzi a Balaton horizontját. Jó nagy hold és mindenféle csillagok népesítik be az égboltot, jobb oldalon pedig egy sárga vitorlás stilizált képe hívja fel magára a figyelmet. Óhatatlanul Egry Aranykapu című alkotása juthat eszünkbe.

Az őrangyal

Az őrangyal hatalmas pallosával több képen is szerepel, színes mozaikokra emlékeztető színorgiájával fantasztikus hatást kelt. Sárgák, türkizek, a zöldnek különféle árnyalatai vidám hangulatot árasztanak, az angyal előrelendülő, mégis finom mozdulata meggyőző erővel hat a nézőre.

A képek lazúrossága, a vízfestmények könnyedsége kellemes hatást kelt. Gerzson kerül minden pasztózus megoldást, sehol sem fedezhetünk fel durva ecsetnyomokat, vastag festékrétegeket. A világos színek, a lazúros felületek optimizmust sugallnak, vidámságra sarkallják a nézőt.

A Vigadó Galéria muzeológusai jól időzítették Gerzson Pál képeinek kiállítását. Bárki számára igazi nyári program lehet ennek a nagyszabású gyűjteménynek a megismerése. Akvarelljein keresztül kicsit beleshetünk egy nem éppen szokványos művész műhelytitkaiba, és megcsodálhatjuk fő műveit is. Figurális absztrakciói, mellbevágó, lazúros színei egyedülálló élményt nyújtanak a látogatóknak.

A tárlat július 31-ig tekinthető meg a Vigadó Galéria hatodik emeleti kiállítótermeiben.

Szöveg és kép: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2017. július 2-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
a-pannonhalmi-foapatsag-szerzeteskozossegenek-kozlemenye-pannonhalmi-foapat-valasztas
21:15
ferenc-papa-megrendito-beszede-szegenyek-vilagnapjan-ok-nyitjak-meg-nekunk-mennybe-vezeto-utat
Ferenc pápa megrendítő beszéde a szegények világnapján: Ők nyitják meg nekünk a mennybe vezető utat!

November 19-én, amikor első alkalommal tartottuk meg a szegények világnapját az Egyházban, a Szentatya által vezetett ünnepi szentmisén négyezer szegény ember vett részt a Szent Péter-bazilikában.

19:01