A költő életei – Dokumentumfilmet mutattak be Pilinszky Jánosról

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Úgy tapasztaltam, az Új Embernél dolgozók és a katolikus sajtó munkatársai általában is gyakran gondolnak Pilinszkyre „idősebb testvérként”, szabálytalan elődükként. Sőt, gyakran azzal az öntudattal beszélünk róla, hogy „ő a miénk”. Pedig szélesebb körben egyáltalán nem ismert, hogy 1957-től 1981-ig, haláláig a lap belső munkatársa volt, és noha szinte besorolhatatlan jelenségnek számított, az Új Ember mindig a biztos hátországa lehetett-maradt. Publicisztikáinak nagyobb része nálunk jelent meg. Megható azokat a hatvanas évekbeli tudósításait olvasni, amelyeket falusi templomok jubileuma vagy különböző liturgikus események alkalmából Baudelaire albatroszának bájával-elveszettségével írt. És egész döbbenetes a későbbi, publicisztikai termés mindmáig friss, érvényes hangütése, ereje. A hetvenes évektől már nyilvánvaló volt, hogy ő „másik bolygóról érkezett”: költő és katolikus, és nem katolikus költő, mint interjúiban hangsúlyozta.

Négy év múlva lesz születésének századik évfordulója: ez is hangsúlyt kapott az Ars Sacra Fesztivál szeptember 20-ai eseményén, Mispál Attila Csillaghálóban – Emlékek Pilinszky János európai útjairól című dokumentumfilmjének vetítése után. A jeles jubileumról többet kellene beszélnünk már most is, például azért, mert a film „töredék”: a rendező további három, esetleg négy részt is el tudna még képzelni, olyan sokat forgatott Pilinszkyről. Annyi régi barát, tisztelő szólalt meg a kamerája előtt, itthon és külföldön egyaránt. Ennek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy valaha is láthatjuk a felvételeit, mivel a folytatásra nincs pénz. 2021 közeledtével talán javul a helyzet.

Az 52 perces, 2015-ben készült film lenyűgöző. Egészen kivételes, ahogyan és akik megszólalnak benne Pilinszkyről – köztük olyanok is, akik még soha nem. Jelzésként talán elég Jutta Scherrer, Ingrid Fichieux és Sheryl Sutton(!) nevét említeni. A beszélőket figyelve egyszer csak úgy érezzük: Pilinszky jelen van, mindjárt bejön a szobába: az egykori barátok szeretete megeleveníti. Mintha még négy évtizeddel később is élőnek éreznék, mondja Mispál Attila. Ez is egykori jelenlétének kivételes varázsára utalhat.

A Csillaghálóbannak van azonban egy nagy hibája is: bennfentes. Annak, aki keveset vagy semmit sem tud Pilinszkyről, nem segít az ismerkedésben. Hogy költő volt, az kiderül belőle, de arról, hogy Nyugat-Európában azon kívül mit csinált, hogy kávézók teraszán üldögélt magába mélyedve, és hogy kik azok, akik beszélnek, semmit sem tudunk meg. Gyakran még a költővel való kapcsolatuk eredetére, jellegére sem derül fény. Gát János, az egykori barát az Izabella utca 32.-ben, egy lakásban, Pilinszky régi lakhelyén az ott most élő fiatal párnak felolvassa a Négysorost (a spanyol fiúra való tekintettel angolul is), és ez a film egyik nagy pillanata. De részben éppen groteszk volta és a két fiatal értetlen tekintete miatt, amely hirtelen ráébreszti a nézőt: mégiscsak eltelt az a négy-öt évtized azóta.

A beszélgetést vezető Mészáros Anett megkérdezte Hafner Zoltántól, hogy divatos költőnek tekinthető-e Pilinszky. A válasz határozott igen volt: amennyire egy költő divatos lehet, Pilinszky az. József Attila után az ő verseskötetei (a hangsúly a versesen van!) fogynak a legjobban. Pilinszkynek a „halhatatlanság” szempontjából szerencséje volt, tette hozzá Hafner, mivel életműkiadása hamar elindult, kutatóinak munkáját a hagyaték örököse, Kovács Péter képzőművész és a jeles barátok, Törőcsik Mari és Kocsis Zoltán is hatékonyan segítették.

Fontos, a film által felvetett kérdés a Pilinszky által készített fotók sorsa is. Ő ugyanis sokat és tehetségesen fotózott, kis túlzással a fotóival is verseket írt. Nagyon nagy baj, hogy ilyen hosszú idő után sem publikálták ezeket a képeket teljes körűen (az MTA könyvtára őrzi őket).

Gyönyörű pillanata a filmnek a már súlyos beteg Kertész Imre megszólalása. A beszélgetésben a két alkotó kapcsolatáról is szó esett. Kiderült, hogy Kertész a Felszámolás egyik hősét Pilinszkyről mintázta, aki munkáival is hatott rá. Sőt: ezt a hatást annyira fontosnak érezte, hogy a Nobel-díj átvétele alkalmából mondott beszédében is megemlítette a költőt.

Hafner Zoltán elmondta: 2021-re egy nagy, mindmáig kiadatlan anyag megjelentetését tervezik Pilinszkytől, Mispál Attila pedig a dobozban maradt, kész filmmé talán soha nem vágható rengeteg felvételének publikálása érdekében ingyenesen hozzáférhető online Pilinszky-archívum létrehozásának tervét vetette fel. Így aztán – bizonyára a jelenlevőkkel együtt – joggal érezhettem úgy: Pilinszky, „a mi költőnk” jelenléte továbbra is intenzív marad a magyar szellemi életben, sőt még meglepetések, új felismerések is várnak ránk vele kapcsolatban.

Fotó: Lambert Attila

Kiss Péter/Új Ember, Magyar Kurír