A leborulás teszi az embert igazán naggyá – Vízkereszt ünnepe Debrecenben

Krakomperger Zoltán bevezető gondolataiban a napkeleti bölcsek egyik művészeti ábrázolásáról beszélt, amely különböző életkorban, más-más bőrszínnel mutatja be a Betlehembe érkező látogatókat. Rámutatott: ezzel az a hitbeli igazság válik szemléletessé, hogy a Názáreti Jézus Krisztus, Isten Betlehemben világra született, megtestesült Fia minden ember üdvösségét szolgálja.

A plébános kifejtette, az egyik bölcset egészen fiatalnak ábrázolják. Ennek üzenete az, hogy gyermekeinknek, unokáinknak is szükségük van arra, hogy valaki mutassa nekik a helyes irányt, hogy életük ideje istenes tartalommal teljen meg.

A második bölcs középkorú. Amikor valaki eljut élete delelőjére, úgy gondolhatja, eddig is és ezután is tud boldogulni, talán még Isten nélkül is. Szó sincs erről — hangsúlyozta Krakomperger Zoltán —, mert aki erejének teljében érzi önmagát és sok tapasztalatot szerzett arról, hogy előtte nincs lehetetlen, előbb-utóbb vágyakozik az után, amit Jézus Krisztusban kaphat, vagyis, hogy akarati, testi és lelki erejét a jó, a szép, az igaz lélekemelő és a szent szolgálatára fordítsa. Ellenkező esetben, ezen értékek őrzése és gyarapítása nélkül az ember abban a téves felfogásban él, hogy legyőzhetetlen.

A szónok ezután a harmadik bölcsre irányította a figyelmet, akit idősebb férfiként ábrázolnak: „Tekintete nem amiatti aggodalmaskodást, félelmet mutat, hogy élete nemsokára véget ér, hanem a célba érkezés reményéből áradó békét. Arcvonásaiban erő, meghittség és Jézusra való ráhagyatkozás látszik. Hasonlóvá is válik, arca fényben áll, mert az újszülött gyermek teremtetlen ragyogása, amely emberségéből árad, őt magát is fénybe vonja.”

Krakomperger Zoltán a napkeleti bölcsek látogatásának a céljáról is beszélt. Kifejtette, a bölcsek hódolatukat akarták kifejezni Isten világossága előtt, amely szüntelen vágyat ébresztett bennünk, hogy elinduljanak. Amit a teremtett világban megcsodáltak, a Jupiter és a Szaturnusz együttállását, az nem pusztán égi jelenség volt, mert csodálatuk arra irányult, aki megteremtette azokat.

Ettől kezdve többé nem kell egyetlen korszaknak, nemzedéknek sem tájékozódni a csillagok állása felől, hogy figyelje a Betlehemben világra született gyermek életét, mert ez a gyermek jelölte ki a csillagok mozgásának a pályáját. Ennek értelmében ha valaki a Jézuson való tájékozódás helyébe lépteti a teremtett világon történő tájékozódást, akkor ő ezzel a kevesebb mellé áll. Ha tájékozódási pontként önmagát adja meg, kevesebbet kap, mintha Krisztustól indulna ki és hozzá térne vissza. Leáldozott az asztrológia ideje, mint ahogy az evangélium is hirdeti, mert Jézus Krisztus világra születésével többé nincs ideje, helye és értelme annak, hogy bárki is a csillagok állásából következtessen élete alakulására. Jézus Krisztus arra hív, hogy felülmúljuk önmagunkat, a tegnapi énünket az Ő segítségével – mondta a plébános.

Majd az elméleti kereszténység veszélyeire s felhívta a figyelmet. A napkeleti bölcsek nemes lelkű emberek voltak, rászorultak idegen emberek segítségére, de tántoríthatatlanul nem hagyták önmagukat befolyásolni. Le kellett győzniük a külső ellenállást is, hiszen a főpapok és írástudók elméletben ismerték a Szentírást a gyermek születéséről, de nem csatlakoztak a bölcsekhez, hogy hódolatukat bemutassák.

„Ilyen a 21. század elméleti kereszténysége, amikor a keresztény igazságokkal többé-kevésbé tisztában vagyok, de azok nem határozzák meg az életemet. A hitem tartalma és életvitelem elválik egymástól és egyre nagyobb lesz a kettő között feszülő távolság. Aki így gondolkodik, az világnézetben még keresztény, de életvitelében megkeresztelt pogány. Gyakran szembesülünk azzal, hogy a körülöttünk lévő világi keresztények visszahúznak bennünket, amikor szárnyalni, repülni szeretnénk a jézusi úton. Az ellenállás legyőzése szinte mindig erőfeszítést követel, de van, aki lépten-nyomon erőt ad nekünk ahhoz, hogy ne csak a külső ellenállást győzzük le, mások érdektelenségét, családtagjaink közönyét, hanem a belső ellenállásomat is, amikor szeretnék megelégedni a tegnapi önmagammal.” 

A napkeleti bölcsek egyben hősök is — fejtette ki Krakomperger Zoltán —, mert a külső és a belső ellenállás legyőzésekor nem sajnálták sem az erejüket, sem az idejüket, és elnyerték a jutalmat, mert rátaláltak a gyermekre és hódoltak előtte. Íme, az ember nagysága, amikor ura és megváltója előtt leborul, nemcsak lélekben, hanem testben is, hogy ne essen az elméleti kereszténység áldozatául. A leborulás teszi az embert igazán naggyá. Amikor megtagadom Jézus Krisztus iránti hódolatomat más bálványoknak, teremtett dolgoknak fogok hódolni. A birtoklási vágy, amely önmagában eszközértékkel rendelkezik, célértékké válik. Krisztusnak hódolva átéljük, hogy szabad emberek vagyunk, mert a hódolatot szabad elhatározásból tesszük.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír