A mallersdorfi apátságban a 12. század óta főznek sört. A monasztikus életforma kezdetei óta hagyomány, hogy monostorok és apátságok saját sört készítenek – ami mögött egyszerű ok áll: a tiszta víz nehezen volt elérhető évszázadokkal ezelőtt, és a szennyezett víznél egészségesebb alternatívának tűnt a saját gyártású sör fogyasztása.
A 6. században még gyermekek, szoptatós anyák, betegek és idősek számára is javasolták a sört mint a tápláló reggeli legfontosabb elemét. Gazdaságos, egészséges és észszerű megoldásnak találták a napot zabsörrel indítani.
Amikor azonban nem csupán kis mennyiségre volt szükség és igény, amit otthon is el lehetett készíteni (az anyai feladatok közé tartozott ez is), akkor a szerzetesekre és szerzetesnővérekre került sor: ők lettek a sörfőzés mesterei. Nemcsak a saját közösségüket látták el sörrel, hanem a hozzájuk érkező zarándokokat, vendégeket, valamint a közeli falvak lakóit is.
A most 67 esztendős Doris Engelhard nővér ennek a tradíciónak a – talán utolsó – örököse. 1961-ben, gyermekként került Mallersdorfba, mivel az apátság által működtetett iskolába járt. Édesanyja betegsége miatt a nővérek nevelték fel és tanították. 1969 táján már azt is megtanulta, hogyan kell sört főzni, annak a nővérnek a segítségével, aki 1931 óta a rendház sörfőzőmestereként tevékenykedett.
„A nővérek nagyon nagy hatással voltak rám; már korán tudtam, hogy én is szerzetesnővér akarok lenni” – idézte fel egy 2014-es interjúban. Édesapja azonban nem támogatta leánya pályaválasztási terveit, azt szerette volna, hogy szakmát tanuljon. Mallersdorfban nem volt mezőgazdasági képzés, ami a fiatal Dorist érdekelte volna, viszont feltették neki a kérdést, mit szólna a sörfőzéshez – így 1966-ban elkezdte kitanulni a mesterséget.
1969-ben Doris – már sörfőzőmesterként – letette első fogadalmait, beöltözött, és azóta is a közösség tagja, aki évi 80 ezer gallon (több mint 300 ezer liter) sör előállításáért felelős – mely kizárólag természetes alapanyagokból, tartósítószerek nélkül készül, ezért csak az apátság környékén kapható, nem alkalmas szállításra.
A The Atlantic lapnak adott 2014-es interjúban Doris nővér beszélt arról is, hogyan telnek a hétköznapjai sörfőzőmesterként. „490 nővér él a rendházban. Van, aki tanít, van, aki árvákat nevel, van, aki betegeket és időseket gondoz. Vannak köztünk szakácsok, sertéstenyésztők, földművesek, pékek. Mindent mi magunk csinálunk”, szigorúan követve Szent Benedek reguláját, aki kijelentette, hogy a monostoroknak önellátóknak kell lenniük.
Doris nővér a sörfőző napjain hajnali 3.30-kor kel, ilyenkor felmentést kap a reggeli imaóra alól. „Nagyon szeretem a munkámat, szeretem azt az illatot, amit sörfőzés közben érez az ember. Szeretek élő dolgokkal foglalkozni: élesztővel, árpával, és az emberekkel, akiknek ízlik a sör. (…) A sör valójában a legtisztább valamennyi szeszes ital közül, és tényleg nagyon egészséges, ha nem mértéktelenül dönti magába valaki.”
Az 1107-ben alapított mallersdorfi bencés apátságot 1803-ban szüntették meg; a Szent Családról nevezett Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek 1869-ben kapták meg az épület egy részét anyaháznak. Az elsősorban szegénygondozással, betegápolással és oktatással foglalkozó nővérek 1881-ben élesztették újra az apátságban több évszázados múlttal rendelkező sörfőzés hagyományát.
Forrás és fotó: Aleteia.org; The Atlantic
Magyar Kurír
(vn)
Kapcsolódó fotógaléria