A mindszenti templom íratlan múltja

Kósa Béla művészettörténész, a múzeum munkatársa beszélt a régész kollégái által feltárt leletekről. Kifejtette: készülnek az épület felújítási tervei, ennek során vizsgálták meg épületstatikusok a falak és az alapozás helyzetét. Ez régészeti szakember felügyeletével zajlott, ezzel Csíki Székely Múzeum munkatársait bízták. A feltárás során lehetőséget kaptak a régészek, hogy az épület történetére fényt derítsenek.

Kósa beszámolt arról, milyen történelmi értékű tárgyak kerültek felszínre. Kis agyagszekerek darabkái – ezeket feltételezhetően kultikus tárgyakként hasznosították - igazolják, hogy az a terület, ahol a templom áll, már 3000 éve lakott volt, a fejlett bronzkori, úgynevezett wittenbergi kultúra közössége élt itt.

Az épület történetével kapcsolatosan a művészettörténész megjegyezte, a szelvényekben jól látszik, hogy az Árpád-kori templomhoz hol toldották hozzá az újabb részeket. Előkerült egy téglatest alakú sarokkő, ami a szakemberek szerint azt igazolja, hogy egyszerű záródású és nem sokszögzáródású volt a legkorábbi templom szentélye.

Kósa az omladozó feljáró mellett ásott gödörben megmutatta, meddig nyúlik le az alapozás. A múlt században felhúzott épületrész építői az alapozásnál nem ástak elég mélyre, és mivel a 18. század közepéig a templom mellé temetkeztek, megbolygatták a földet, emiatt süllyedt be a fal. A szakember beszélt arról is, hogy a feltárt sírokban talált csontokat a múzeum raktározza, rendszerezi, és ha lesz rá pénz, antropológiai összehasonlítási kutatások tárgyát képezhetik. Azt is megjegyezte, hogy a gótikus korban épített templom kívül-belül ki volt festve, ezeket a szekkókat részben feltárták, de restaurálásuk még nem történt meg.

Magyar Kurír