A ruandai egyház a társadalmi kiengesztelődésért fáradozik húsz évvel a népirtás után

Vannak olyan sebek és szenvedések, melyeket nehéz begyógyítani – kezdte a Szentatya beszédét, amelynek írott változatát átnyújtotta a püspököknek. A pápa osztozik a ruandaiak fájdalmában és imáiról biztosítja mindazokat, akik még szenvednek, függetlenül vallási, etnikai vagy politikai meggyőződésüktől.

Húsz évvel a több mint egymillió áldozatot követelő, tragikus események után a kiengesztelődés és a sebek begyógyítása az egyház elsődleges feladata Ruandában. Emberi szemszögből sokszor lehetetlennek tűnik a hiteles megbocsátás bizonyos helyzetekben, de a hittel megélt élet és az imádság hozzásegít ahhoz, hogy elnyerjük ennek ajándékát Krisztustól. Ez akkor is így van, ha hosszú és türelmet igénylő folyamatról van szó, amely kölcsönös tiszteletet és párbeszédet igényel.

A püspökök továbbra is tanúskodjanak az evangéliumi igazságról a hit lendületével és keresztény reménnyel. Csak a szeretetben egyesülve érhetik el, hogy az evangélium megérintse és mélyen megtérítse a szíveket. Felül kell emelkedni az előítéleteken és az etnikai megosztottságon. Az egyháznak egységesen fel kell lépnie a nemzeti kiengesztelődés érdekében.

Ferenc pápa örömmel nyugtázta a Ruanda és a Szentszék között ötven éve fennálló kapcsolatokat (június 6-án ünneplik ennek évfordulóját). Rámutatott a fiatalok nevelésének és a világiak szerepének jelentőségére az evangelizálásban, valamint a papképzés fontosságára. Egy olyan országban, ahol a lakosság gyorsan megfiatalodik, az ifjúság nevelése kulcskérdés. Emellett fontos a világi hívek lelki, emberi és intellektuális képzése is, mivel ők aktívan jelen vannak az egyházi közösségben. Végül pedig a családokat fenyegető szekularizációra figyelmeztetett Ferenc pápa, majd háláját fejezte ki a ruandai papoknak és a Kibehói Miasszonyunk oltalmába ajánlotta az afrikai ország lakóit.

Magyar Kurír