Ábrahám Béla: Kincset osztunk meg

Az újjáalakuló magyar szalézi közösség első novíciusai közé tartozott, ma magyar tartományfőnök. Önnek mit jelent a centenárium?

Szeretem Eros Ramazzotti Szárnyak és gyökerek című dalát, és találónak érzem a megfogalmazást, ha a centenárium jelentőségéről gondolkodom. Don Bosco, a rend története, szentjeink, kiemelkedő rendtársaink jelentik gyökereinket.  Az általuk megtapasztalt munka, hűség, áldozat szárnyakat adnak a feladatok végzésében.  A centenárium a jelennek szól. Építeni szeretnénk ma is a szalézi családot. mindazokat hívjuk,  akik körülöttünk élnek. A szalézi lelkiségben felfedeztünk egy oázist, ezt meg szeretnénk másoknak is mutatni. Kilépni és megismertetni – ez a célunk. Benne van ugyanakkor a remény is, hogy erősödik identitásunk, összeforrottabb lesz belső, közösségi életünk.

Gyökerekről beszélt – kiket emelne ki a magyar szalézi múltból?

Halhatatlanokat és példaképeket találunk, ha történelmünket tanulmányozzuk. Már végezzük  Sándor István életének, mártíriumának feldolgozását a boldoggá avatási eljárása folyamatában.  Dér András rendezésében készül róla egy dokumentumfilm, melyet februárban lehet majd megtekinteni. Nem szabad félnünk, hogy van-e mondanivalója például a mai fiatalokhoz. Ha számunkra van, el kell mondanunk. Ezt mutatta a novemberi animátortalálkozó. De ott van Ádám László, akinek élete azt közvetíti, ha nincsen remény, akkor is van remény. Vagy Edelényi István, a rend tartományfőnöke 1956 és 1980 között, aki minden körülmények között kereste a „kincs” megosztásának lehetőségét.

Életünk mely területein ismerhető meg a szalézi lelkiség?

Egyik kiemelt területünk a pedagógia. A magyar tartomány fenntartásában négy oktatási intézmény működik. Köztük általános iskola, szakiskola, gimnázium.  Valljuk, hogy az iskolában lehet nevelni. Don Bosco pedagógiája az igényes, figyelmes szeretetre tanít. A nevelő az, aki segít a gyerekeknek többé válni. Fontos elem nálunk a kreativitás, azt valljuk: nem „jó úgy, mint tegnap, ma másként kell tanítani”.  A szaléziak számára kiemelten fontos terep a szabadidő. Magyarországon minden olyan településen, ahol van szalézi ház, működik oratórium is. Az oratórium a szalézi lelkiség megélésének a helye. „Vissza az udvarra” – fogalmazta meg a rend Egyetemes Káptalanja 2008-ban. Az udvaron, együtt a fiatalokkal, a szabadidő eltöltésében találkozzunk Krisztussal.

Az iskolák mennyire kapnak hangsúlyos szerepet az fiatalokkal való foglalkozásban?

A kelet- és közép-európai országokat tekintve nekünk van a legtöbb iskolánk, de nem tanító rendként határozzuk meg magunkat. Lelkipásztorkodó szerzetesközösség vagyunk, az ifjúság nevelésére szövetkeztünk.  Magyarországon iskolai keretekben találtunk erre lehetőséget. Ma is nyitottak vagyunk ebben az irányba. Nagyon szeretnénk például szakiskolát Budapesten. Iskoláink az ország különböző részein működnek. Sok szempontból eltérnek egymástól az egyes településeken adott körülmények. Más a feladat minden egyes helyen. Az az alapvetésünk, hogy mindig a helyi egyházzal és társadalommal működjünk együtt.

Óriásplakáton szólítják meg az embereket, látva a centenárium programjait, nagy fontosságot kap a kifelé való nyitás.

Az óriásplakáton való megjelenésünkre sokan rákérdeztek. Minek , mi értelme van? – kaptuk a kérdést. Azt gondolom, szükség van kevésbé megszokott módozatokon is kiállni. Bár a plakát önmagában kevés, de konkrét programokkal együtt talán jobban mozgósít, abból pedig a jubileumi évben nem lesz hiány. Például „Don Bosco köztünk” címmel a szent ereklyéje magyarországi körútján 10 nap alatt 15 városba megyünk el. Mindenütt szeretnénk a helyi közösséget aktívan bevonni a programokba. Jelenleg járjuk a helyszíneket, ismerkedünk.  A fiataloknak szóló kiállításunk is eljut az ország több pontjára. A nyári, kenesei Szalézi Part olyan nagy tábor lesz, ahova 500 fiatalt várunk. Meg kell mutatnunk magunkat  a magyar egyházban, társadalomban. 

Magyar Kurír