Adorjáni Zsolt: hátrányban van az ókortudomány

Mint azt megírtuk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán tartja 2012. május 23-26 között az Ókortudományi Társaság, a piliscsabai Klasszika-filológia és Orientalisztika Intézet és a PPKE Doktori Iskola (Nyelvtudományi Program) közös rendezvényét, a X. Magyar Ókortudományi Konferenciát, Szöveg és hagyomány címmel. A seregszemlén több mint száz előadás hangzik el és műhelybeszélgetésekre is sor kerül.

Adorjáni elmondta: tíz évvel ezelőtt volt ugyanitt a konferencia, ez a ciklikusság jellemző a kétévente megtartott rendezvényre. Ez egy belső megegyezés, ahogy átadják a rendező intézetek a stafétát.  Kifejtette azt is: az ókortudomány hátrányos helyzetben van, ahogy az ókori nyelvek tanítása is. Így kifelé ez egy erődemonstráció, a szűk szakma számára pedig találkozási lehetőség.

-A magyar ókortudomány kis tudomány, mivel kevesen vagyunk, akik ezzel foglalkozunk. Az ókor viszont nagy, és így az az érdekes helyzet áll elő, hogy ahány magyar ókortudós van, annyiféle kutatás területet fedünk le. Így kevéssé tudunk egymásról, mivel mindenki inkább a saját szakterületének a nemzetközi irodalmát ismeri, annak nemzetközi tudományos életében van otthon, és egymás munkáit, eredményeit kevéssé ismerjük. Ilyenkor betekintést nyerhetünk egymás munkájába, hisz végső soron a magyar ókortudományról van szó, és fontos, hogy tudjunk egymásról – vázolta a főszervező.

Hozzátette: tág témákat szoktak megjelölni, hogy sokféle terület, módszer teret kapjon az előadások közt. A mostani hívószó elsősorban a szövegek értelmezését, átadását takarja, szó van a kéziratos hagyomány modern korban való feldolgozásáról is, és természetesen a fordítási problematikák is ide tartoznak. A két fogalom egybe is foglalható, és akkor szöveghagyományról beszélünk. Mindez a történetiségbe ágyazva, így jön képbe a hagyomány, ami történetet, változás, későbbi koroknak a korábbi korokhoz való visszanyúlását jelenti. 

A konferencia szombaton ér véget.

SzG/Magyar Kurír