Adrian Reimers: haszonelvű korban élünk

Kultúra – 2012. június 14., csütörtök | 16:30

II. János Pál és az utilitarizmus viszonyáról tartott előadást Adrian Reimers, az egyesült államokbeli Notre Dame Egyetem professzora a jezsuita Párbeszéd Házában június 11-én, hétfőn, a ház, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Filozófia Tanszéke és a Fides et Ratio Program szervezésében. A Magyar Kurír az előadás előtt tette fel kérdéseit a professzornak. 

Hogyan gondolkodott II. János Pál az utilitarizmusról, azaz a haszonelvűségről?

Az előadásom II. János Pálnak az utilitarizmussal folytatott vitájáról szól. Az utilitarizmus első ránézésre meglehetősen ártatlan filozófiának tűnhet, például nem polemikus. Ez az amerikaiak morálfilozófiája, de vannak követői Európában és a világ más részein is. Ha elolvassuk II. János Pál munkáit, látni fogjuk, hogy mond jó dolgokat Kantról, még ha alapvetően nem is ért vele egyet. Ugyancsak ez a helyzet Max Schelerrel. De sosem mondott semmi jót az utilitarizmusról. A kulcsszöveg II. János Pál szinte minden munkájáról a Gaudium et spes zsinati konstitúciónak a 24. pontja: „az ember, aki az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart, teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén elajándékozza magát”. Ő maga is azt mondta, hogy ez a kulcsa az emberről szóló keresztény filozófiának. Első enciklikájában arról ír, mitől fél az ember. Csodálatos technológiai fejlődés ment végbe a történelem folyamán, de egyre inkább tapasztalhatjuk, hogy a technológia ellenünk fordul. Gondoljunk csak a hidegháború fegyvereire. De többről van szó: akár a saját technikánk rabszolgáivá is válhatunk. Az a félelmünk, hogy a föld nem lesz többé olyan emberi; ha technológiailag fejlődünk, morálisan is fejlődnünk kell. Az utilitarista filozófia azt mondja: tedd, ami jólesik. A boldogság az, ha azt tehetjük, ami kellemes, és el tudjuk kerülni a fájdalmat. A technológia úgy tűnik, mintha rendelkezne azzal a hatalommal, amivel boldoggá tehet minket. Az internet csodálatos. Mégis sok fiatal csak az idejét vesztegeti a neten való szörföléssel. 

A haszonelvűség (utilitarizmus) Jeremy Bentham és John Stuart Mill nevéhez köthető XIX. századi angolszász etika és az ehhez tartozó cselekvéselmélet. Az utilitarizmus szerint az emberek cselekedeteit az örömelv magyarázza: céljuk a gyönyör maximalizálása és a fájdalom, a szenvedés minimalizálása. E cél elérése érdekében racionálisan mérlegelik cselekvéseik szubjektív hasznosságát. Mindezt egyaránt megfogalmazhatjuk individuális nézőpontból (mindenki célja saját hasznosságának maximalizálása) és közösségi szempontból (a lehető legnagyobb boldogság a lehető legtöbb ember számára). A haszonelvűség, lévén konzekvencionalista (azaz a tett helyességét az eredménye igazolja) élesen szemben áll az arisztotelészi és keresztény etikával, ahol a jó cselekedet végrehajtása önmagában erényes és nem visz semmiféle előre rögzített célhoz közelebb. (Wikipédia)
 
Az utilitarizmus (a latin utilis, ‘hasznos’ szóból) olyan etikai felfogás, mely szerint az emberi cselekedet erkölcsi értéke kizárólag belátható következményeitől függ (beleértve az előre nem látható mellékkövetkezményeket is). A a →konszekvencializmus ősmintája, a pragmatizmus egyik fajtája. A katolikus erkölcstan szerint tévtanítás. Atyja, Jeremy Bentam a cselekvés hasznosságát a következmények haszna-kára, öröme-bánata mérlegelésével próbálta meghatározni, s ezzel az etikában gazdasági szempontot honosított meg.  Az örömöt-bánatot az egészség, a szépség, a barátság, a hatalom, a jó hír és a jámborság témakörében mérlegelte; élesen szembefordult az angol állam- és jogrend természetjogi megalapozásával. Felfogása mindmáig érvényesül. (Katolikus lexikon)

A posztmodern nem haladta meg ezt a technológiai optimizmust? Hisz a posztmodern nem osztja a modernizmus szemléletét, és pesszimistább a haladással szemben. 

Nem beszélek a posztmodernről. Beszélek viszont az igazságról. Szükségünk van rá, hogy keressük az igaz Istent. II. János Pál a Szeretet és felelősség című művében az értékek hiteles igazságának megtalálásáról beszél. A pápa a gyökerekhez vezet minket vissza, még Arisztotelészt dicséri, ahogy Aquinói Szent Tamást is.

Milyen hatása van II. János Pál utilitarizmusra vonatkozó gondolatainak az egyház társadalmi tanítására, különös tekintettel a gazdaság területére?

Nem beszélek a gazdaságról sem. Amikor II. János Pál 1991-ben Lengyelországba látogatott, sokan csalódtak, főleg  Nyugaton, mikor nemcsak a kommunizmust utasította el a kommunista rendszer bukása után közvetlenül, a győzelmi hangulatban, hanem arra is figyelmeztetett: a nyugat fogyasztói materializmusára nincs szüksége Lengyelországnak, illetve senki másnak sem. A gazdasági válság Amerikában ingatlanpiaci válság is: nincs több házra szükségünk, mint 1965-ben, mivel nincs több család az országban, mint akkor. Hiába építettünk újabb, nagyobb házakat, ha nincs rájuk szükségünk, mert nincs gyerek, aki beköltözne. A szerzésre koncentrálunk, nem arra, ami igazán fontos az ember számára. Jobban kellene a spiritualitásra koncentrálni. Ez egy kutatási program is lesz, amit meg szeretnék csinálni. Említett művében a pápa a perszonalisztikus normákról beszél: az emberi lény felé a megfelelő attitűd a szeretet. Ugyanezek az alapelvek jelennek meg a Centesimus annusban és a Laborem exercensben: az emberi lényt nem használatra teremtette Isten, a boldogság forrása pedig nem az, amitől jól érezzük magunkat.

Hogy látja, már leáldozott az utilitarizmusnak, vagy még mindig meghatározza mindennapjainkat?

Szerintem utilitaristák vagyunk – a kultúránkra gondolok: utilitarista korban élünk. Az Egyesült Államokban például nagy összecsapás zajlik a katolikus egyház és az Obama-kormányzat közt, mivel a kormányzat kötelezővé tette az olyan biztosítás megkötését, ami tartalmazza a fogamzásgátlást és az abortusztablettát is. Ez azt jelenti, hogy például az én egyetememnek, a Notre Dame Egyetemnek és a katolikus fenntartású kórházaknak is kötnie kell ilyet az alkalmazottaik számára. Az az érdekes, hogy a legtöbb amerikai számára nem is merül fel itt semmilyen kérdés, szerintük a fogamzásgátlás jó dolog, nem értik, mi vele a probléma, hisz akkor és azzal tudunk így szexuális kapcsolatot teremteni, akivel akarunk, és nem kell tartanunk a gyermekáldástól. És ez milyen jól hangzik – miközben az utilitarista gondolkodásmód kiváló példája. Ha az egyetem elutasítja a biztosítás megkötését, tízmillió dollár büntetést kell fizetnie. Ez úgy is sok, hogy az egyik leggazdagabb egyetemről van szó.

Az ön egyeteme ott is van azon intézmények közt, amelyek e miatt az intézkedés miatt beperelték az amerikai elnököt. Mit gondol, mi lesz a csata kimenetele?

Szerintem jó esélyünk van megnyerni a pert, mivel úgy tűnik, Obamáék rendelkezése sérti az amerikai alkotmány első kiegészítését, ami a vallásszabadságról szól. Emellett Obamának arra is gondolnia kell, hogy sok szavazót elveszíthet, ha ez így marad. Hosszú távon azonban látszik, hogy a Katolikus Egyház sajnos egyre inkább szembekerül a társadalom nagy részével. 

Szilvay Gergely/Magyar Kurír