„Ajándék Magyarországnak”

Először Ferentzi Csaba és Tóth Ilona, a Fokoláre Mozgalom magyarországi felelősei adtak választ arra a joggal felmerülő kérdésre, miért éppen Budapesten, s miért éppen most, 2006-ban kerül sor egy ilyen nagyszabású találkozóra.

„1956-ban, amikor Budapesten kitört a forradalom, a magyar nép akár az élete árán is megpróbálta kivívni a szabadságát. Az egész világ feszülten figyelte az itteni eseményeket, a pápa drámai hangú felhívást intézett az egész emberiséghez, hogy próbáljon visszatérni Istenhez. Mindezen események hatására Chiara Lubich felhívással fordult a mozgalom tagjaihoz: ha létezik egy olyan társadalom, amely képes az emberek szívéből kitépni Istent, akkor léteznie kell egy olyan társadalomnak is, amely visszahelyezi Istent az Õt megillető helyre. ’Lehetetlen, hogy Istennek ne legyen egy keresztényekből álló, összetartó serege’, akik Jézus és egyháza iránti szeretetből önként követik őt. Egy sereg önkéntes kell, mert a szeretet szabad. Egy sereg, mert fel kell építeni egy új társadalmat, amelyben a szeretet mellett ott ragyog az igazságosság és az igazság’”.

Így született meg „Isten önkénteseinek” a hivatása, az ő ünnepük a találkozó egyik legjelentősebb mozzanata, a 14–15-én tartandó „volontarifest”. Hivatásuk, hogy az evangéliumra alapozva újra megteremtsék a békét, a harmóniát, az egységet a társadalomban. Ennek az új valóság születésének az ötvenedik évfordulójára emlékeznek ebben az évben.

A szinte egész éves ünneplés csúcspontja és leginkább a nyilvánosság előtt zajló eseménye szeptember 16-án az Egyetemes Testvériség Napja lesz, amelyen 11 ezren vesznek majd részt, a világ minden részéről.

Tóth Ilona kiemelte: „Kevesen tudják, hogy az 56-os forradalom milyen szeretet-forradalmat indított el a világon. A találkozó arra ad lehetőséget, hogy ez sokak számára ismert legyen”. A szervezés óriási kihívást jelentett, mondta, de rámutatott: a másfél éve tartó szervező munka „tanúságtétel, hogy az a testvériség, amelyet Jézus hozott a földre, valóság lehet”. A szervezésben együttműködtek nemcsak a mozgalom tagjai, de más egyházak is, akik a minisztériumtól kapott egynapos Aréna-használati jogukat átadták; szervezetek, minisztériumok, sőt a közlekedési vállalat is.

Maria Ghislandi, a Fokoláre Mozgalom önkénteseinek egyik felelőse az önkéntesség jelentéséről beszélt. „Az önkéntes azt jelenti: szabad, saját akaratából teszi azt, amit tesz, napról napra az Istentől kapott helyen. Az első keresztények megújították a körülöttük lévő világot: s a társadalomnak szüksége van a tanúságtételünkre.” Az evangéliumra utalva kiemelte: „Jézus köztünk van, erőt, fényt és bátorságot ad, hogy kilépjünk önmagunkból, s akár olyan nehéz pontokra is elvigyük, ahol Istent talán nem lehet hirdetni.” „Tanúságtételünkkel a testvériség töredékeit akarjuk létrehozni ott, ahol vagyunk. Az első két napon az önkéntesek tapasztalatait hallgatva láthattuk, hogy a társadalom megváltozott, mert az emberek szíve megváltozott.”

Augusto Landucci, aki ugyancsak az önkéntesek felelőse, néhány adatban ismertette a mozgalom társadalmi elkötelezett munkáját, amit világszerte ezernyi kisebb-nagyobb szabású kezdeményezés fémjelez.

Lucia Fronza Crepaz, volt országgyűlési képviselő, az Egységért Politikai Mozgalom elnöke úgy fogalmazott: az egyetemes testvériség nem arra hív, hogy kilépjünk a történelemből, hanem hogy mélységeiben legyünk jelen, megismerjük az emberiség fájdalmait, szenvedéseit, de reményeit is, meg kell ismerni a párbeszédben a többi ember motivációját. A politika így az egyetemes testvériségben hivatássá válik, odafigyeléssé a másik emberre, egész népünkre. A politika így szeretetet, szolgálatot jelenthet.

Az Egyetemes Testvériség Napjának programjában a politika mellett a gazdaság, a jog és a média területének képviselői számolnak majd be tapasztalataikról, kezdeményezésekről, amelyek az egyetemes testvériség megvalósítására irányulnak.

A találkozóról hamarosan további beszámolókat olvashatnak!

Magyar Kurír