Akik az ifjúsági világtalálkozónak köszönhetik hivatásukat

Egyiküket éppen most szentelték pappá. Sok mindent élt már át hivatása kapcsán. Még nyolcévesen azt érezte a Costa Rica-i Oscar, hogy Isten a papságra hívja őt. Évekkel később, 1991-ben a denveri Ifjúsági Világtalálkozó előkészítése közben minden kétséget kizáróan érezte a hívást. „Hosszú készülődés után, 1993 augusztusában részt vettem a denveri találkozón" – meséli. „Ez volt az első külföldi utam, nagy lelkesedéssel mentem, hogy esetleg közelről is lássam a Szentatyát, és megismerjek más fiatalokat is."

Costa Rica – Köln – Madrid

A fiatalember számára a találkozó Isten hívásának megerősítése volt, amelyet egészen kiskorától kezdve érzett. „Akkor világosan tudtam, mennyire fontos, hogy jó keresztény módjára és Isten hiteles gyermekeként éljek." „A találkozó mottója (Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen – Jn 10,10) végképp eldöntötte bennem, hogy egészen Krisztust akarom követni" – mondja a nemrég felszentelt pap Madridban.

Öröm töltötte el, mivel úgy érezte, Szent János szavai beteljesedtek benne. Oscar még ma is bizsergést érez, amikor visszaemlékszik a denveri havas hegyekre, amelyek bevésődtek szívébe. Sok más fiatalhoz hasonlóan alig tudott aludni a nagy hidegben, amikor a pápával virrasztottak. Ehhez kötődik az az emléke, hogy teste felmelegítése végett sétálni kezdett a Cherry Creek parkban. „Hihetetlen élményben volt részem: különböző nyelvű és nemzetiségű emberekkel voltam körülvéve, s énekeltünk és táncoltunk hajnalban… Páratlan élmény volt." Hozzátette: „Most már látom, hogy az Úr ezzel is arra a küldetésre készített, amelyet nekem szánt, hiszen elküldött minden nemzethez, hogy hirdessem a feltámadt Krisztust." Oscar attól fogva boldog ember volt.

A döntő lépés

Amikor hazatért Denverből, folytatta a tanulást, és elvégezte az egyetemet. Spanyolt tanított egy iskolában, majd 2001-ben újabb nagy lépést tett a papság felé: először belépett a kölni szemináriumba, majd egy évvel később Madridban, a Redemptoris Mater szemináriumban folytatta tanulmányait. Időközben részt vett a torontói Ifjúsági Világtalálkozón is, ahol újabb megerősítést kapott hivatásában.

Oscart tizenhat társával együtt május 2-án szentelte pappá Antonio María Rouco Varela madridi bíboros érsek az almudenai székesegyházban. „Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna a papság évében!" – fogalmazott.

A 2011-es madridi találkozóval kapcsolatban elmondta: „Nem kérdés, hogy egyházmegyémmel részt veszek a rendezvényen." „Az Úr hűségén elmélkedem majd, aki kisfiúkorom óta hívott engem, megerősített Denverben és Torontóban is, Kölnben pedig már szeminaristaként vehettem részt a találkozón. Madridban már papként szeretném szolgálni a fiatalokat, akik azért jönnek, hogy a pápával együtt hirdessék: megéri Krisztusban élni."

Igazi boldogság

Costa Rica mellett található Nicaragua. Idevalósi Edgard, aki két éve szolgál papként Madridban. Életében sokat találkozott fiatalokkal és zarándokokkal, ami sokat segített hivatása megérlelésében.

„Amikor középiskolás voltam, nagy hatással volt rám egy pap. Emlékszem, elhatároztam, hogy ha befejezem az iskolát, papnak megyek, mert olyan akartam lenni, mint ő." Idővel azonban „ezt elfelejtettem, és úgy éltem, mint a többi korombeli fiú" – idézi fel Edgard.

Egy ifjúsági találkozó eszébe juttatta régi gondolatait. „A hivatásról volt szó, és nagyon mély benyomást tett rám, hogy mennyi fiatal mond igent az Úrnak, de akkor még nem volt elég bátorságom, hogy felajánljam Neki az életemet."

Ez a nicaraguai fiú nem tudta elképzelni, hogy egy évvel később, a párizsi világtalálkozó előkészítő rendezvénye során újra érezni fogja a papságra való hívást. „Nem is voltam egészen tudatában, de válaszoltam a hívásra, és csatlakoztam egy hivatásról beszélgető csoporthoz" – mondta. 1997 augusztusában Párizsban, egy nappal a világtalálkozó záró szentmiséje után elhatározta, hogy belép a szemináriumba.

Érezte, hogy valami segítette őt ebben a döntésben: „Rájöttem, hogy nem kell sok alkoholt inni és az éjszakákat diszkóban tölteni ahhoz, hogy boldog legyek." Onnantól kezdve „ahányszor a világtalálkozóról hallok, szeretnék megint ott lenni. Hálát adok Istennek, hogy az egyházban vannak ifjúsági világtalálkozók, amelyeknek annyi jót köszönhetek" – mondta.

Magyar Kurír