Akolitusokat és lektorokat avattak Esztergomban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Felcsendült az orgona s a szeminárium énekkarának hangja, Pálmai Árpád karnagy, kedves énektanárunk vezetésével. Rokonok és barátok, ismerősök és tanáraink gyülekezetek a kápolnában, hogy velünk ünnepeljenek – írta Antal Zsolt Benedek. – A püspök atya hálával fordult hozzánk, hogy mertünk igent mondani az Úrnak, s biztatott, hogy ne csak a szavaink, s a tanulmányaink legyenek komolyak és elmélyültek, hanem a tetteink és az elköteleződésünk is.”

Varga László szerint fontos lépcsőfokok ezek, ahol az avatásra készülők tartanak, s bár ő nem részesült e szolgálatokban, örömmel és átéléssel imádkozik értük.

Az evangélium elhangzása után Kovács Zoltán rektor szólt a szeminaristákhoz, akik örömmel és bizalommal mondták ki: „Jelen.” „Benne volt ebben (...) konkrét fizikai jelenlétünk, emellett az avatást megelőző egyhetes lelkigyakorlat alatt – amelyet Nagy Bálint jezsuita atya vezetett – intenzíven megtapasztalt jelenlét az Oltáriszentség előtt, az imában, Isten jelenlétében; s tartalmazta ez a szó a küldetésre való nyitottságunkat is. Hiszen komoly feladatot bíz ránk az Egyház, amelynek szeretnénk méltón engedelmeskedve megfelelni.”

Homíliájában Varga László püspök arról beszélt a papnövendékeknek: fontos, hogy higgyenek a Szentírás szavában, hiszen csak így válhat életté bennük, s ekkor tudnak tettek fakadni a Szentírás olvasásából és felolvasásából. Csak akkor fejlődik a hitünk, ha szeretünk vagy ha szenvedünk – hangsúlyozta a főpásztor, továbbá kérte, hogy legyen mindennapi táplálékunk a Szentírás olvasása, hiszen nem lehet eleget olvasni, csak egyre mélyebben és mélyebben; legyünk napi kapcsolatban a Szentlélekkel, hiszen ő vezeti az Egyházat és minket is, ha engedjük neki. Az Oltáriszentség legyen példaképe életünknek, hiszen most a szeretetben növekedve adjuk oda magunkat embertársainknak, hogy majd vagy a vértanúság vagy a csendes elmúlás legyen jutalmunk.

„Nagyon szépnek éltem meg ezt az ünnepet. Úgy érzem, Jézus aprólékosan figyel arra, hogy mire van szükségem, és szeretne a kedvemben járni. Úgy készíti elő a dolgokat, hogy közel jön hozzám, megáll az ajtóban, és megkérdezi, hogy szeretném-e, hogy bejöjjön. (...) Hálás azért, ha beengedem; úgy közelít, ahogy nekem az a legjobb. Nem erőszakos, hanem türelmes. Ezt az ünnepet ő készítette nekem. Ő látott vendégül, pedig az én vendégem volt. Őt ünnepeltük, de ő volt a kincs, amit megtalálhattunk (...) a szép liturgiában, az avatás kegyelmében, a találkozásokban, a hivatásunkban. 

Igyekszünk rajta maradni a szőlőtőn, hogy őt szemlélve tudjunk gyümölcsöt hozni, s ha nem is érezzük mindig az ajándékokat, hisszük, hogy azok, mint tollpihe, ott vannak a tenyerünkben” – fogalmazott beszámolójában Antal Zsolt Benedek, melyet a következő fohásszal zárt: „Kapisztrán Szent János, az avatásnapi szentünk, valamint Boldog Brenner János, kápolnánk új szentje, könyörögj értünk!”

Szöveg: Antal Zsolt Benedek

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír