Alapítója születésének 100. évfordulóját ünnepli a „Krisztus ügye” lelki család

Julia 1910. november 11-én született Geluwe-ben, Nyugat-Flandriában, sokgyermekes családban. Egyszerű környezetben nőtt fel, az első világháborúban megtapasztalta az élet keménységét, de a hit erejét is. A háború utáni nehéz években, 14 évesen nem volt lehetősége a továbbtanulásra. Családoknál vállalt munkát Belgiumban és Franciaországban, hogy családja megélhetéséhez hozzájáruljon.

Már fiatal korában mély lelki tapasztalatai voltak. Isten mindig jelen volt az életében, Pál apostol lett belső, lelki vezetője, magával ragadta Krisztus végtelen szeretete, az egyház nagyszerű szépsége. Isten megmutatta neki, milyen sok megkeresztelt ember hite gyengült meg, és milyen megpróbáltatások elé néz az egyház. Már fiatal korában mély belső vágyat érzett, hogy teljesen Istennek szentelje életét, de egészségi állapota nem tette ezt lehetővé. Istennek azonban terve volt vele, amelyet lépésenként nyilatkoztatott ki előtte. Lelkiatyja Cyrill Hillewaere, a Brügge-i Egyházmegye papja lett. Isten különleges küldetést bízott Juliára: eszköze és alapító anyja lett a “Krisztus Ügye” lelki családnak. Mindig meg volt győződve arról, hogy Isten a “Krisztus Ügye” vezetője és célja.

Egy szenvedésekkel teli időszakot követően „szent szövetségben” szentelte magát Istennek, hogy osztozzon a lelkek iránt érzett szeretetében és részesüljön megszabadító művében. 1938. január 18-án Cyrill atya is csatlakozott a küldetéshez. Julia anya ezt a napot tekintette az “Ügy” alapításának. Így ír erről: “Amióta Jézus Krisztus megalapította az egyházat, mindent megalapított. Csak emberekre van szüksége, akik ezt az alapítást mélységében megélik.”

A II. világháború alatt Júlia anya körül kialakult egy fiatal lányokból álló csoport. Vonzotta őket hite és az egyház iránti szeretete. Az első keresztények példája nyomán a háború után közösségben kezdtek élni. Az évek során Isten gondviselő vezetésével fejlődött ki a „Krisztus Ügye” lelki család. Egy papi közösségből és egy nővéri közösségből áll, és különböző módokon kapcsolatban vannak vele mások is (papok, diakónusok, családok, egyedülálló vagy özvegy laikusok). A „Krisztus Ügye” már számos országban jelen van Európában, az Egyesült Államokban és Jeruzsálemben. 2001-ben II. János Pál pápa „a megszentelt élet családjaként” ismerte el.

Julia egész élete során gyengélkedett, gyakran ágyhoz volt kötve, ám lelke mindig szárnyalt. Élénk érdeklődéssel, hitből táplálkozó valóságérzékkel követte a társadalom és az egyház fejlődését. Arra buzdította a tagokat, hogy hittel és erénnyel telve álljanak ki a II. Vatikáni Zsinat határozatainak megvalósításáért, és erőteljesen vegyenek részt az új evangelizációban. Julia anya arra vágyott, hogy rejtőzködő életet éljen, mély egységben Krisztussal, a tövissel koronázott királlyal. Arra szentelte életét, hogy a „Krisztus Ügye” lelki anyja legyen, és az egyház megújuljon, fény legyen a világ számára. Az Úr 1997. augusztus 29-én szólította magához. Sírja a bregenzi Thalbach kolostorban van, ahol élete alkonyán élt. Élete utolsó mozdulata az volt, hogy keresztet vetett, amikor áldást adott egy szerzetesnővérre. Egész élete áldás volt sokak számára.

A Magyarországon is jelen lévő Krisztus Ügye lelki család alapítójáról és a közösség életéről bővebben a közösség honlapján olvashatnak.

Magyar Kurír