Áldozat – Boldog Apor Vilmosról mutattak be színdarabot Budapesten

A darab előtt Barlay Bence, a diákszínpadnak otthont adó budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatója tartott rövid megemlékezést. A színdarabot Ungváry Zsolt az Apor Vilmos Emlékbizottság felkérésére írta 2015-ben, a vértanú győri püspök halálának 70. évfordulójára. Az ősbemutatóra ugyanezen év november 9-én, a boldoggá avatás évfordulóján került sor a budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Békefi-termében. Azóta több előadást is tartottak Budapesten, de a darabot bemutatták Székesfehérváron, a Gyulai Várszínház kamaratermében és Győrött, az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontban is.

Az egyfelvonásos darab Apor Vilmos életútját mutatja be a mártírium, az önként vállalt áldozat szemszögéből. A győri püspököt a második világháború végén szovjet katonák ölik meg, ő azonban nem egyszerűen áldozattá (a háború áldozatává) válik, hanem áldozatot hoz, a legszentebb áldozatot: embertársaiért, a becsületükben és életükben fenyegetett nőkért áldozza fel életét. S mivel az erőszakoskodó katonák a püspök megsebesítése után nem térnek vissza, hogy a lányokat, asszonyokat elhurcolják, kimondható (amit Apor a halálos ágyán meg is fogalmaz): a Jóisten elfogadta áldozatát.

A daraban a „történelem ítélőszéke” előtt vizsgálják Apor Vilmos életét, immár a teljes életút ismeretében, sőt, a tanúk mellett maga az érintett is megjelenik, üdvözültként, fehér ruhában, kommentálva tetteit. A referens ismerteti a tárgyalt személy legfontosabb adatait, a tanúk „vallomásából” megismerhetjük Apor Vilmos életének sarokpontjait. Követjárását a világháborúk idején Mária román királynénál, illetve Veesenmayer birodalmi megbízottnál. A „kislány” beszámolójából a püspök emberi arca, a felidézett gyerekkori „misejátékból” a leendő pap és mártír karaktere bontakozik ki. Ott van a tanúk között az „ismeretlen katona”, aki lelőtte a püspököt – akiről tudjuk, hogy létezett, hiszen ismerjük tettét és annak következményeit, de nem tudjuk, ki volt ő. Épp olyan rejtélyes alakja ő a történelemnek, mint az orosz katona, aki Segesvárnál (mely Apor Vilmos szülővárosa) leszúrta Petőfit vagy a római katona, aki átdöfte Krisztust. Ezek a történeti-vallási párhuzamok átszövik a filozofikus hangvételű darabot, amelyben a hangsúly nem a cselekményen, sokkal inkább a szavakon van. A végzetes húsvétot sem látjuk: Aport nem sebesítik meg a nyílt színen, a tanú hidegen tárgyilagos beszámolója idézi fel a történteket.

A darab kezdő- és zárómondata ugyanaz az evangéliumi idézet: „Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért”. Az első színben egy hittant tanuló kisfiú olvassa fel dadogva, nyökögve, keresve a szavakat, végül pedig a történelem ítélőszékének bírája mondja ki, immár tisztán, érthetően. Boldog Apor Vilmos élete és halála ennek a mondatnak a beteljesülése.

Az előadás megtekintésére a vértanú püspök városából, Győrből is sokan eljöttek, illetve jelen volt Gronszkyné Apor Ilona, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia képviseletében Mohos Gábor titkár és Héray András FSO irodaigazgató is.

Forrás és fotó: Torda Béla

Magyar Kurír