Alfie hosszú éjszakája – Milyen végtelenül értékes az ember élete!

2018. április 26. csütörtök 19:59

Részleteket közlünk Marina Corradi, az Avvenire újságírója gondolataiból, amelyek az után az éjszaka után íródtak, amelyen a 23 hónapos Alfie Evanst lekapcsolták a lélegeztetőgépről, és a kisfiú az orvosi előrejelzés ellenére önállóan kezdett lélegezni.

Alfie kálváriája a liverpooli kórházban még ma is folyamatosan zajlik. Szülei, a 21 éves Tom Evans és a 20 éves Kate James mindent megtesznek azért, hogy kisfiuk továbbra is méltó kezelésben részesüljön. Ferenc pápa április 18-án reggel a Szent Márta-házban fogadta az édesapát, és az aznapi általános kihallgatás végén újra felhívta a figyelmet a kisgyermek esetére. Április 24-én este lekapcsolták a kisfiút a gépekről, ezt követően hat órán keresztül szájon át lélegeztették, majd kilenc órán át önállóan lélegzett. Ekkor az orvosok az apa kérésére úgy döntöttek, hogy visszaadják neki az oxigént és az infúziót.

A olasz kormány megadta neki az olasz állampolgárságot, hogy a vatikáni kórházba szállíthassák, ám az angol bíróság ezt az április 25-én délután tartott ülésén továbbra sem engedélyezte. A római Ciampino repülőtéren készen áll az olasz katonai repülőgép az orvosi stábbal, hogy ha mégis megkapják az engedélyt, azonnal Rómába szállíthassák. Az olasz sajtó és közvélemény percről percre követi az eseményeket. Marina Corradi írásából idézünk, amely az április 24-ről 25-re virradó drámai éjszaka után íródott.

„Milyen hosszú lehetett ez az éjszaka. Milyen végtelenül hosszú. Hétfőn este tíz órakor a liverpooli Alder Hey Kórház orvosai lekapcsolták a gépeket, és ott hagyták Alfie-t, egyedül a szüleivel. Percek kérdése kellett volna, hogy legyen. Mindenki biztos volt benne, hogy a gyermek nem tud önállóan lélegezni. Ehelyett abban a kicsiny szobában a 23 hónapos kis Alfie lélegzete utat tört magának: kezdetben bizonytalanul, aztán egyre kitartóbban. A gyermeknek meg kellett volna halnia, de ő nem akart meghalni…

Milyen végeláthatatlan éjszaka, milyen végtelenül hosszú éjszaka. A nagyon fiatal munkásember ott állt a fehér köpenyesek előtt, akik sokkal műveltebbek nála: „Nem látjátok, él?!” – mutatta a fiát. Az orvosok megadták magukat: ekkor a kis Alfie már kilenc órája önállóan lélegzett. Végül újra adtak neki oxigént, hidratálták. A bíró, aki kimondta a halálos ítéletet, új ülést hívott össze délutánra. Nem látták előre, hogy a kisfiú ennyire ragaszkodik az élethez. Egy oroszlán erejével a betegségtől gyenge testében. Mintha azt mondaná az orvosoknak: túl kevés, amit tudok az életről és a halálról, túl kevés ahhoz, hogy úgy kezeljetek egy embert, mintha egy meghibásodott gép lenne, amelyet ki lehet húzni a konnektorból. Egy beteg kisfiú egy angol kórházból magasztos tanítást adott az angol törvénynek és a nyugati orvoslásnak, amely ezt hiszi, mindent tud az emberről, az ember egészségéről és korlátairól… Egy szép új világ, amely halkan ugyan, de szilárdan meg van győződve arról, hogy a fogyatékos gyereket át kell adni a halálnak. A saját java érdekében…

Ott van a két fiatal egyedül a gyermekükkel. Aki köhög, gyenge, olyan, mintha már nem is lélegezne. De aztán csökönyös módon újra lélegezni kezd. Elkékül: az apa ekkor hirtelen szájon át kezdi lélegeztetni, végső próbálkozása ez két fiatalnak, akiket az orvosok magukra hagytak. Ám ekkor a gyenge levegővétel egyre kitartóbb és önállóbb lesz, az édesanya ringatja Alfie-t, együtt alszanak el. A fénykép bejárja az internetet: egyszerű és ősi anyaság, ami talán elnémítja a halálos ítélet támogatóit…

A hivatalos ítélet azonban csak azt engedélyezi a szülőknek, hogy hazavigyék, azt is csak néhány nap múlva. Ezt követően az Evans házaspár elviheti a gyermeket Olaszországba. Ahol, ha kibírja addig, megkap minden szükséges kezelést arra az időre, ami hátravan neki az életből. Segítik gyenge lélegzését, egészen az utolsó lélegzetvételig, egészen az édesanya karjának utolsó öleléséig. Ahogyan ez méltó minden emberhez. A 23 hónapos Alfie, ez a nagyon beteg és nagyon gyenge kisfiú, akinek néhány percen belül meg kellett volna halnia lélegeztetőgép nélkül, emlékeztette a gőgös és tanult Európát arra, hogy mi az ember, milyen végtelenül értékes.”

Forrás és fotó: Avvenire

Magyar Kurír
(tzs)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kitekintő
Vezető híreink - olvasta már?
szuz-maria-az-egyhaz-anyja-kotelezo-emleknapja
Szűz Mária, az Egyház Anyja kötelező emléknapja

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció dekrétumával elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapját, melyet a liturgiában a pünkösdvasárnap utáni hétfőn ünnepelünk az idei évtől.

2018. május 20. vasárnap
erdo-peterrel-unnepeltek-punkosdot-az-esztergomi-bazilikaban
Erdő Péter: Ha Jézus Krisztus felé tartunk, biztosan jó úton járunk

Május 20-án, pünkösdvasárnap Erdő Péter bíboros, prímás, érsek mutatott be ünnepi szentmisét az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban, és kiszolgáltatta a bérmálás szentségét 60 fiatalnak.

2018. május 20. vasárnap